...mert a szerkesztő is anya
A szerkesztő blogja: Hitről és tudományról...
Hasonlót a hasonlóval lehet gyógyítani – állítják a homeopátia hívei, de tudományosan bizonyítani mind ez ideig nem tudták. De úgy tűnik, vannak dolgok, amit bizonyítás nélkül is készséggel elhiszünk, mert el akarjuk hinni, míg...
...máskor tudományosan bizonyított tényekben is kételkedünk.
Nézem a BBC One Scotland „Varázslat és gyógyítás” című műsorát, és nem hiszek a fülemnek. A megszólaltatott homeopata gyógyítók némelyike azt állítja, hogy a „hasonlót a hasonlóval gyógyítani” elve alapján összeállított, erősen hígított oldatok között olyan is van, mely feleslegessé teszi az MMR oltást (ami egyébként a kanyarót, a mumpszot és a rubeolát hivatott megelőzni). A brit homeopata szövetség csaknem háromszáz tagja közül ezúttal hárman – köztük az Invernessben praktizáló Katie Jarvis – azt mondják, hogy az adott betegségből nyert szövetekből készített igen híg oldat nemcsak gyógyítani, hanem megelőzni is képes az említett három veszélyes betegséget. Ezen az alapon akar a hivatalos vakcina helyett vagy mellett is javasolja alkalmazását. Arra a kérdésre, hogy az általa összeállított készítmény ugyanolyan biztonságos-e, mint a védőoltás, ezt válaszolja: „Szívem szerint kijelenteném, hogy biztonságosabb annál, de csak azért nem teszem, mert nem tudom bizonyítani.” És a jelek szerint nemcsak ő, hanem mindenki más is így van ezzel. Hiszen a homeopátiát éppen a tudományosan megalapozott bizonyítékok hiánya miatt támadjak világszerte, és a britek közül is egyre többen követelik a társadalombiztosítási támogatás megvonását is ezektől a gyógymódoktól. Ennek ellenére a homeopátia szinte mindenhol óriási üzlet, az Egyesült Királyságban például évente 40 millió fontos forgalmat generál.
Vajon miért van az, hogy miközben bizonyos dolgokban körömszakadtáig ragaszkodunk a tudományos érvekhez, sőt sokszor meg azok sem képesek meggyőzni bennünket, vannak dolgok, melyeket „bemondásra” elhiszünk? Elég beleolvasni a legújabb tudományos kutatásokról szóló cikkekhez fűzött fórumhozzászólásokba, és maris bárki könnyen meggyőződhet arról, hogy bizony tudományosan igényes nép vagyunk, ha magunk vagy gyerekeink egészségéről van szó. Hiszen a legérdekesebb és legszellemesebb módon kivitelezett kutatásokra is jobbára csak fanyalgó megjegyzések érkeznek, valahogy imígyen: „Mindössze kééétszáááz résztvevő alapján vonták le a következtetéseket?” vagy „Ó, én ezt mar régen tudtam” vagy éppen ellenkezőleg „Már egy óvodás is tudja, hogy pont nem így van” vagy csak nemes egyszerűséggel és felsőbbrendűséggel, tömören „Ekkora marhaságot” vagy – a kedvencem – „Ez milyen hülyeség, hiszen ismerek 1-2-3-4 embert, akire nem igaz a kutatás végkövetkeztetése”. Szóval igényesek vagyunk, na – mintaszámra, módszertanra és értelmezésre egyaránt. Legalábbis bizonyos kérdésekben. Más kérdésekben viszont meglepő módon még a minimumot sem várjuk el, elég a szomszédasszony tapasztalata, a rendszeresen látogatott fórum ügyeletes hangadóinak véleménye vagy a placeboeffektus.
Hisszük, mert valamiért az egyik oldalnak hinni akarunk – megalapozott érvek nélkül is. A másik félnek meg valamiért nem akarunk hinni – a tudományos bizonyítékok ellenére sem. Talán ezért is van az, hogy az MMR oltás és az autizmus között Andrew Wakefield által felvetett kapcsolat több mint tíz éve a milliónyi – valóban tudományos – cáfolat ellenére is oly makacsul tartja magát. Pedig Wakefield annak idején mindössze 12, azaz tizenkét eset alapján tekintette bizonyítottnak és kürtölte világgá az összefüggést – ekkora vizsgálati csoportra pedig csak megvetően legyinteniük kellene a laikus baba-mama oldalak kiművelt törzslátogatóinak.
Dr. Simonfalvi Ildikó szerkesztő
