…mert a szerkesztő is anya
A szerkesztő blogja: Moziról és illatokról…
A csajos délután nagyon jó dolog. Nem kell hozzá más, mint egy szabad délután, egy anya és egy darab lánygyermek és persze valami jó program. Az előző mondatból rögtön nyomatékosan ki is emelném az „egy” fontosságát: ha több lánygyermek van, akkor mindegyiknek külön délután jár.
A csajos délután alapja egy jó film, de hogy ez pontosan melyik film, nagyjából mindegy is. Mi mindig olyan filmet választunk, amire egy komoly, megfontolt férfiembert hét lóval se lehetne elvontatni – családi komédiák és csöpögős szerelmi történetek előnyben.
Tegnap éppen a „Már megint te?” című örökbecsűre esett a választásunk. A sztori tulajdonképpen nem is érdekes, az alaphelyzet már több hasonló filmből ismerős: egy szingli életre berendezkedett, egymást khmmm… nem túlságosan kedvelő nőre és férfira egyszerre csak rászakad egy kisgyerek gondozásának felelőssége. A baba aranyos, és bár a kutya ezúttal hiányzik a családi komédiák kötelező elemei közül, a történet mulatságos, és nem is kell komoly agymunkát kifejteni a cselekmény nyomonkövetéséhez. A történet vége pedig… nos, ezt nem árulom el, egyrészt mert témánk szempontjából teljesen mindegy, másrészt ne lőjjük le a poént azoknak az anya-lánya párosoknak, akik szintén ezt a filmet szemelik ki egy csajos délután céljára. Annyit azért elárulok, hogy drámaian újszerű hepiendre senki ne számítson.
A filmhez jönnek aztán még az egyéb kellékek. No, nem a vödörnyi popcornra és kólára gondolok, mert az egyébként is a filmnézés elengedhetetlen kelléke, ha az ember egy tizennyolc év alattival társul egy kis mozizásra. Hanem a többi programról, ahol elszabadulhat a fantázia. Most például bevettük magunkat a mozi melletti hobbiboltba a saját kezű karácsonyi ajándékokhoz még hiányzó kellékekért. És mi is lenne jobb annál, mint amikor anya és lánya a repesztő lakkok felett ráérősen megvitatja, hogy a világoskék festéken sötétkék vagy fehér repedések legyenek-e, esetleg valami egészen más.
Egy csajos délután még arra is jó, hogy kitaláljuk, mit kapjon az iskolai karácsonyi ünnepségre megajándékozandóként kisorsolt osztálytárs. Nem volt könnyű, de jelentem, ezt is megoldottuk. Aztán lehet még ezerféle parfümöt szagolni a parfümériában vagy gyöngyöt választani a legközelebbi saját készítésű ékszerhez a gyöngyboltban. Tulajdonképpen lehet bármi, de leginkább olyasmi, ami egyedül unalmas, egy férfi pedig nem kapható rá, ennél fogva a férj ilyen szempontból szóba se jöhet – vagy ha mégis, abból semmi jó nem szokott kisülni a végén.
Zárásként és betetőzésként egy pizzéria, ahol az üvegfalon át fentről nézzük a korán sötétbe boruló forgalmas budai teret, pizzát eszünk és kólát iszunk, a somlóiról pedig egyhangúlag megállapítjuk, hogy ez bizony ehetetlen. És közben persze beszélgetünk. Sokat, olyan sokat, amennyit a hétköznapokon sohasem…
Dr. Simonfalvi Ildikó szerkesztő
Következő bejegyzés
