…mert a szerkesztő is anya
A szerkesztő blogja: Virtuális és valós barátokról…
A közösségi oldalakon manapság már milliók böngészik naponta ismerősök és ismeretlenek képeit, munkahelyre, unokákra és lerészegedési szokásokra vonatkozó információk után kutatva. De mi lehet elegendő ok arra, hogy valaki töröljön bennünket az ismerősei közül?
A közösségi oldal tulajdonképpen jó dolog. Bár én is ott vagyok, azt még ma sem értem, mi visz rá felnőtt embereket arra, hogy a) a legszemélyesebb információkat – beleértve a családban használatos becenevét, úgymint Macikám, Prücsök és egyebek – megosszon boldog-boldogtalannal, és b) ezer éve nem látott „ismerősök” hasonló adatait rendszeresen nyomon kövesse ugyanott. A virtuális farmon való állandó jelenlét, illetve az ehhez kapcsolódó „X csodatévő aranytojást lelt”, „Y segített a szomszédnak ellátni a jószágot” és „Z különleges méheket tehénre cserélne” típusú hírek számomra olyannyira értelmezhetetlenek, hogy ezt most hagyjuk is.
Nemrégiben olvastam egy felmérést, miszerint a világon minden 13. ember jelen van a jelenleg legnépszerűbbnek számító Facebookon. Nem csoda hát, hogy a kutatók szemében is egyből vonzó tereppé vált a közösségi oldalak világa. A University Colorado szakemberei például – talán elirigyelve a világbéke témáját a szépségkirálynőktől – azt kutatták, milyen okból fordulhat elő, hogy valaki töröl bennünket a bélyeggyűjteményéből.
Az első ok nyilván kézenfekvő: akivel a való életben is összetűzésbe keveredtünk, azt nem szívesen látjuk az ismerőseink között a virtuális életben sem. A leggyakoribb indok mégsem ez, hanem az, ha valaki folyvást ugyanazt a témát nyomja az üzenőfalon és a hozzászólásokban is. Saját tapasztalataim szerint valahol ebbe a típusba sorolom azokat az ismerőseimet, akik valamiért még nem találták meg a személyes üzenetek küldésére szolgáló funkciót, ezért a közös üzenőfalon tudatják anyukájukkal, hogy hamarosan érkeznek, illetve gyerekükkel azt, hogy őt szeretik a világon a legjobban. Egy pontig természetesen tolerálom a dolgot, de extrém esetben nálam ez is ok arra, hogy a „kapcsolat törlése” gombra kattintsak.
A denveri felmérés szerint gyakori oka a törlésnek az is, ha valaki rendszeresen politikai vagy vallási témákat hoz elő a virtuális közösség tagjai számára, de ugyanennyire idegenkedhetnek a barátok és ismerősök a vulgáris vagy rasszista megnyilvánulásoktól is – és elhatárolódásukat azzal is jelzik, hogy többé nem kívánják látni az illetőt a személyes ismerősök között.
Ha tehát nem akarjuk, hogy egyre csak fogyatkozzon onlájn ismerőseink száma, akkor igyekezzünk változatos beszédtémákat találni, de mindeközben ne tévedjünk a hit és a politika terepére, és mindezt nyomdafestéket tűrő hangnemben tegyük. Újabb kutatási témának javasolnám annak vizsgálatát, miért van az, hogy sokan négyszámjegyű „baráti” körre hajtanak oly módon, hogy gyakorlatilag mindenkit ismerősnek jelölnek, akiről legalább nagyjából tudják, hogy kicsoda.
Dr. Simonfalvi Ildikó felelős szerkesztő
