Dohányozni tilos, de nem mindenkinek

Sok helyen tilos dohányozni április elsejétől. Pontosabban január elsejétől, de az első három hónapot türelmi időnek tekintették, ezért eddig nem bírságoltak. A három hónap viszont március végén lejárt.

Orvos-magyar szótár

Orvos-magyar szótár mindenkinek...

Orvosi témájú szövegeket olvasva könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy "ez bizony nekem kínaiul van", de gyakorlatilag bárhol szembe jöhet velünk egy idegenül hangzó orvosi szó. Pedig az orvosi szaknyelv szavai nem kínai, hanem latin vagy görög eredetűek. 

… mert a szerkesztő is anya

A szerkesztő blogja: Versekről és emlékezetről…

Az iskolában sokféle tudást tömnek a fejünkbe, ezek jelentős részét szóról szóra megtanulandó memoriterként – mondhatni magolásként. Ide tartoznak például a versek is. A versek, melyek jelentős része eltűnik a feledés homályában, míg mások örökre beleégnek az agyunkba.

 

Az iskolában sokféle tudást tömnek a fejünkbe, ezek jelentős részét szóról szóra megtanulandó memoriterként – mondhatni magolásként. Ide tartoznak például a versek is. A versek, melyek jelentős része eltűnik a feledés homályában, míg mások örökre beleégnek az agyunkba.
„Nem miért, hanem mit” – mondom automatikusan, fel sem nézve abból, amit éppen csinálok. A lányom éppen egy Csokonai-verset próbál memorizálni mellettem. „Sima száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz még most is belém?” – mondom magamban én is vele együtt dallamos sorokat. Elejétől a végéig, hibátlanul. Mármint én hibátlanul, az ő nyelve még megbotlik itt-ott gyakorlás közben. Sebaj, pár évtized múlva már hibátlanul megy neki is. Vagy nem is tudom. Ugyanennyire esélyes az is, hogy még arra sem fog emlékezni, hogy volt egyszer egy Lilla, akihez egy költő verseket írt, méghozzá csodaszépeket.
Annyi mindent megtanulunk memoriterként az iskolában az évek során. Verseket, prózarészleteket, fizikai szabályokat, történelmi évszámokat és biológiai definíciókat – nem is szólva a test ezernyi izmáról, lefutás, eredés, tapadás, működés, érellátás és beidegzés szerint az anatómiaszigorlatra. Aztán ezek jelentős része ahogy jött, úgy megy is, míg mások örökre megmaradnak a fejünkben, legyenek azok bármilyen hosszúak. Mitől függ, hogy melyik megy és melyik marad, nem tudom. De az biztos, hogy vannak versek, amiből elég egy töredék fél mondat a reggeli készülődés közben ahhoz, hogy az egész vers estig ott motoszkáljon a fejemben elejétől a végéig. Mint amikor az első kávé kortyolgatása közben a fülemben ragad egy dallam, aztán egész nap azt dúdolom. Radnóti, Arany, Petőfi…
„Hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én…”
Előző bejegyzés
Következő bejegyzés

Az alma meg a fájaAz iskolában sokféle tudást tömnek a fejünkbe, ezek jelentős részét szóról szóra megtanulandó memoriterként – mondhatni magolásként. Ide tartoznak például a versek is. A versek, melyek jelentős része eltűnik a feledés homályában, míg mások örökre beleégnek az agyunkba.

„Nem miért, hanem mit” – mondom automatikusan, fel sem nézve abból, amit éppen csinálok. A lányom éppen egy Csokonai-verset próbál memorizálni mellettem. „Sima száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz még most is belém?” – mondom magamban én is vele együtt dallamos sorokat. Elejétől a végéig, hibátlanul. Mármint én hibátlanul, az ő nyelve még megbotlik itt-ott gyakorlás közben. Sebaj, pár évtized múlva már hibátlanul megy neki is. Vagy nem is tudom. Ugyanennyire esélyes az is, hogy még arra sem fog emlékezni, hogy volt egyszer egy Lilla, akihez egy költő verseket írt, méghozzá csodaszépeket.

Annyi mindent megtanulunk memoriterként az iskolában az évek során. Verseket, prózarészleteket, fizikai szabályokat, történelmi évszámokat és biológiai definíciókat – nem is szólva a test ezernyi izmáról, lefutás, eredés, tapadás, működés, érellátás és beidegzés szerint az anatómiaszigorlatra. Aztán ezek jelentős része ahogy jött, úgy megy is, míg mások örökre megmaradnak a fejünkben, legyenek azok bármilyen hosszúak. Mitől függ, hogy melyik megy és melyik marad, nem tudom. De az biztos, hogy vannak versek, amiből elég egy töredék fél mondat a reggeli készülődés közben ahhoz, hogy az egész vers estig ott motoszkáljon a fejemben elejétől a végéig. Mint amikor az első kávé kortyolgatása közben a fülemben ragad egy dallam, aztán egész nap azt dúdolom. Radnóti, Arany, Petőfi…

„Hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én…”

Dr. Simonfalvi Ildikó szerkesztő

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!