...mert a szerkesztő is anya
Dohányzásról, veszélyekről és felelősségről...
Az élet tele van veszélyekkel, és ez különösen a gyerekekre igaz, akik már életkoruk folytán is különösen sebezhetőek. Minden veszélyt persze úgysem tudunk elhárítani, de ez felmentést adhat-e az alól, hogy legalább azt ne engedjük közel hozzájuk, amit módunkban áll kivédeni?
Valami van a levegőben. Pontosabban, sok minden van a levegőben: autók kipufogógáza, gyárkémények füstje, és még a szomszéd kertből is füstöt hoz a szél. És „mellesleg” ott a cigaretta füstje is. Ez persze egyáltalán nem „mellesleg”, de az internetes fórumokon a dohányosok ezzel kapcsolatos véleményét olvasgatva könnyen arra a téves következtetésre juthat bárki, hogy a passzív dohányzással tulajdonképpen nincs az égvilágon semmi baj. Vissza-visszatérő érv, hogy hagyjunk végre kedvére füstölögni mindenkit, hiszen a különböző szennyező források egyébként is annyi mocskot eregetnek a levegőbe, ami ellen közönséges földi halandó úgysem sokat tehet. Első pillantásra tetszetősnek tűnő okfejtés, hogy a levegőt teljesen megszűrni nem tudjuk, márpedig ha így van, akkor a cigarettából származó kátrány és egyéb méreg ide vagy oda igazán nem számít. Tényleg nem számít?
A mai bejegyzés témája csak látszólag a passzív dohányzás. Mert nemcsak a levegő van tele sokféle veszéllyel, hanem maga az élet is. Adhat-e számunkra felmentést bármilyen cél vagy indok, ha mi magunk teszünk hozzá újabbakat az egyébként is meglévő veszélyekhez? Az én válaszom a kérdésre egyértelmű és határozott „nem”. Mert baj bármikor történhet a gyermekeinkkel, de olyankor is tudnunk kell, hogy ami tőlünk tellett, ami hatalmunkban állt, azt megtettük értük…
Dr. Simonfalvi Ildikó szerkesztő
