Ha adsz szervet, akkor kaphatsz is
A transzplantációs listák a világon mindenhol az egészségügy kritikus pontjának számítanak, hiszen mindenhol többen várnak szervre, mint ahány beültethető szerv van. Az óra pedig közben ketyeg.
A világon többféle mechanizmus is működik arra, hogy kinek a szerve használható fel egy esetleges agyhalál esetén. A rendszerek alapja többnyire a jótékonyság és a könyörületesség, ami arra épít, hogy az emberek felajánlják szívüket, májukat vagy éppen veséjüket.
Vannak országok, például az Egyesült Államok, ahol a személyes iratok között lapuló donorkártya jelzi az orvosoknak, hogy szabad az út. Azaz csak az a szerv ültethető be, melynek gazdája ehhez hozzájárult. Máshol – köztünk például nálunk, de Ausztriában és Spanyolországban is – a „hallgatólag beleegyezés” elve működik, azaz aki életében nem tiltakozott ellene, ott elméletileg lehetséges a transzplantáció. Azaz minden szerv beültethető, melynek gazdája ezt nem tiltotta. Persze ne gondoljuk, hogy ez utóbbi jelentősen javítana a helyzeten. Mert ott vannak a hozzátartozók is, és ha nekik nem tetszik az ötlet, akkor az orvosok – érthető módon – nem konfrontálódnak a tiltakozó rokonsággal, és inkább veszni hagyják a szerveket.
Aztán van egy harmadik elv is a szervre „legérdemesebb” beteg kiválasztására. Egy új izraeli törvény lehetővé tesz, hogy ha a várólistán lévő két beteg állapota orvosi szempontból teljesen egyforma, akkor azt illeti az elsőbbség egy szerv beérkezésekor, akinek aláírt, érvényes donorkártyája van. Ezzel Izrael az első olyan ország, ahogy nem kizárólag orvosi szempontokat vesznek figyelembe akkor, amikor arról döntenek, ki kapja a szervet.
A teljes cikk itt olvasható.
