Mesék egy autista kisfiúról
Hogy milyen szavak jutnak eszembe az autizmusról? Csak egyet lehet vagy többet is? Az első mindenképpen a frusztráció, aztán a tehetetlenség, stressz, düh…
Tudja, nálunk talán ezek a legerősebb motívumok.
Egyrészt nagyon későn jött a diagnózis. Értetlenek, tehetetlenek voltunk. Ő meg emiatt rengetegszer ütközött falakba. Nem értettük, mit akar, nem értette, mit akarunk. Képzelje el, ez milyen stresszt jelentett neki.
Az első jelentős tünet is a tik volt. Rángatózni kezdett a feje, meg folyton hunyorított a szemével. Hirtelen jött a dolog, azonnal a neurológiára kerültünk, epilepsziagyanúval. És ott és akkor volt az, hogy egy szakember először csodálkozva kérdezte: „dehát még senki nem mondta maguknak, hogy lemaradások vannak itt és ott, hogy ez van, hogy az van, hogy csökkentsék a stresszhelyzeteket otthon”… és így tovább…
Düh, az enyém, mert csapkodni, törni-zúzni lett volna kedvem, hogy kétéves kora óta rinyálok, mondom, hogy valami nem stimmel, és senki nem hallotta meg eddig.
A történet itt folytatódik.
Az Autizmusmesékben egy autista kisfiú édesanyja beszél a mindennapokról. Ha a korábbi tizenegy "mesét" is szeretné elolvasni, kattintson ide.
