Térkép a gyerek bőrén – beszéljünk a vitiligóról

Mi is az a vitiligó?

A vitiligó oka, hogy körülírt területen hiányzik a bőrpigment, melynek következtében szabálytalan alakú, világosabb foltok jelennek meg a bőrön. A folyamat hátterét nem pontosan ismerjük, annyi azonban bizonyos, hogy az elváltozás mindkét nemnél, bármilyen életkorban – igen gyakran már gyermekkorban – megjelenhet.

A festékhiány oka, hogy a bőr epidermisz nevű rétegében elhelyezkedő speciális sejtek, az úgynevezett melanociták nem termelnek bőrfestéket, azaz melanint, holott normális körülmények között éppen a melanin adja a bőr színét, és nyújt védelmet a napsugár káros hatásaival szemben. A bőrszínt azonban nem kizárólag a melanociták száma szabja meg, hanem azok aktivitása is. A sötétebb bőrű emberek szervezete természettől fogva nagyobb mennyiségű melanint állít elő, míg a halványabb, sápadtabb bőrű embereké kevesebbet.

Előfordulhat azonban, hogy a bőrsejtekben hirtelen megszűnik a melanin termelése. Ennek eredményeként a bőrön foltok (makulák) jelennek meg, melyek színe lényegesen világosabb, mint a környező bőrterületeké. A világos foltok aztán idővel tovább terjeszkedhetnek a bőrön, összeolvadhatnak egymással, kiterjedt vitiligós területeket hozva létre. Egyes esetekben a folyamat gyorsan halad előre, majd évekig változatlan marad, míg máskor a foltok csak lassan növekszenek.

Jó hír, hogy a vitiligó összességében nem veszélyezteti a szervezet egészségi állapotát. Nem tartozik a daganatos betegségek vagy a bőrfertőzések közé, és nem terjed egyik emberről a másikra. 

Milyen formái vannak a vitiligónak?

A bőrgyógyászok – a foltok mennyisége, kiterjedése és elhelyezkedése alapján – többféle altípust különítenek el egymástól:

• fokális vitiligó, amikor egy adott területen néhány kisebb világos folt látható;
• generalizált vitiligó, amikor a terst különböző régióiban számtalan vitiligós terület észlelhető, igen gyakran szimmetrikus elhelyezkedésben (a test jobb és bal oldalán tükörképszerűen) – ez tekinthető a leggyakoribb formának;
• szegmentális vitiligó, amikor a foltok csak az egyik testfélen jelennek meg, és általában sehol máshol – ez a vitiligó viszonylag ritka altípusa.

Bár a vitiligó a bőr bármely pontján megjelenhet, vannak olyan területek, melyeket kitüntetett gyakorisággal érint:

• a napfényhatásnak kitett testfelszíneket (arc, kéz);
• azokat a régiókat, ahol a bőr ráncolódik, meggyűródik (könyök, térd, lágyék);
• a testnyílások (szem, orr, végbélnyílás, nemiszervek tájéka) környékét.

Mi okozza a vitiligót?

A vitiligó hátterét illetően többféle elmélet született. Egyesek szerint autoimmun jelenségről van szó (amikor az immunrendszer a szervezet saját egészséges melanocitái ellen fordul), míg mások szerint örökletes betegség. A genetikai tényezők szerepét látszik alátámasztani, hogy a vitiligós betegek több mint 30 százalékának családjában található legalább egy rokon, aki hasonló problémával küzd. Az eddigi megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy nagyobb eséllyel kell számítani vitiligóra akkor, ha a személyes vagy családi kórtörténetben pajzsmirigybetegség, cukorbetegség vagy alopecia (foltos hajhullás) szerepel.

Hogyan állítják fel a vitiligó diagnózisát?

A bőrgyógyász általában már a világos foltokat szemügyre véve megállapíthatja, hogy vitiligóról van szó. Egészen világos bőrű gyermekeknél szükség lehet az úgynevezett Woods-lámpa használatára, mely ultraibolya fénnyel megvilágítva azokat a vitiligós területeket is láthatóvá teszi egy elsötétített helyiségben, melyek természetes megvilágításnál, szabad szemmel nem láthatók.

Emellett az orvos kérdéseket is tesz fel arra vonatkozóan, hogy a családban volt-e már valakinek hasonló bőrproblémája vagy autoimmun betegsége; a közelmúltban jelentkezett-e a gyermek bőrén kiütés, vagy szenvedett-e el napégést; illetve áll-e fenn a gyermeknél más betegség vagy tartós stresszhelyzet. 

Laboratóriumi vizsgálatokra általában nincs szükség, de előfordulhat, hogy az orvos – például a pajzsmirigybetegség vagy cukorbetegség kizárására – laboratóriui vizsgálatokat is előír. Igen ritka, kivételes esetekben az orvos mintát vehet a bőrből; erre akkor lehet szükség, ha másként nem bizonyítható a pigmentsejtek teljes hiánya.

Hogyan kezelhető a vitiligó?

A vitiligó szó szoros értelemben vett „gyógyítására” jelenleg nincs mód. Számos olyan lehetőség áll rendelkezésünkre ugyanakkor, amivel a festékhiányos terület színe a többi bőrterületéhez tehető hasonlatossá. Ezek némelyike otthon is alkalmazható, míg más kezeléseket csak orvos végezhet. Fontos tudni, hogy nincs olyan terápia, ami minden betegnél azonos eredményt hozna: ami az egyik esetben beválik, az a másikban nem szükségképpen, és nincs olyan módszer, mely teljes mértékben és tökéletesen képes lenne eltüntetni a világos foltokat a bőrről.

Lássuk, milyen lehetőségek vannak:

• Napvédő krémek. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a gyermek naponta használja ezeket a készítményeket annak érdekében, hogy csökkentse a bőrrák kialakulásának esélyét. Tudni kell, hogy a vitiligós terület – melanin hiányában – még a legerősebb napfényben sem barnul le, ezért a napbarnított bőrön jobban szembetűnik, különösen akkor, ha a gyermek egyébként világos bőrű.
• Kozmetikumok. Különféle kozmetikumok kaphatók a patikákban a színkülönbség elkendőzésére. Bár ezek jelentős részéhez recept nélkül is hozzá lehet jutni, a vásárlás előtt mindig kérjük ki az orvos véleményét.
• Szteroidtartalmú krémek. A kortikoszteroidok a betegség igen korai szakaszában alkalmasak lehetnek a bőr „repigmentálására”. Hatásukat valószínűleg a pigmentvesztéshez vezető gyulladás csökkentése révén fejtik ki. Ezek a készítmények csak orvos utasítása szerint használhatók, ennek megfelelően csak receptre kaphatók a gyógyszertárakban.
• UVA- (ultraibolya A) fénnyel történő besugárzás. A PUVA kezelésnek is nevezett módszer alkalmazásakor először egy pszoralennek nevezett anyagot visznek az érintett bőrre vagy alkalmaznak szájon át, majd UVA-lámpával világítják meg a bőrt. Ennek hatására a világos folt rózsaszínné válik, ami aztán természetessé (a korábbinál gyakran valamivel sötétebbé) halványul. A kezelésnek ritkán lehetnek mellékhatásai (napégés, hólyagképződés); az esetleges egyéb mellékhatásokról az orvos nyújthat tájékoztatást.
• UVB- (ultraibolya B) fénnyel történő besugárzás. Ezt szélesebb körben alkalmazzák, mint a PUVA-t. Sok tekintetben hasonlít ahhoz, de itt az UVA-fény helyett UVB-fényt alkalmaznak. Másik fontos különbség, hogy nem adnak pszoralent, így a mellékhatások jelentős része kiküszöbölhető.

Kísérleti stádiumban vannak egyéb terápiás módszerek, a kutatók például próbálkoznak melanociták átültetésével. Ennek során az ép bőrről melanocitákat nyernek, ezeket laboratóriumi körülmények között szaporítják, majd beültetik a festékhiányos területre.

A terápiás kínálat szemrevétele során óvakodjon az azonnali hatást ígérő „csodaszerektől”. Mindig gondoljon arra, hogy ha valamiről úgy tűnik, hogy túl szép, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg valóban ez a helyzet. Mindig a gyermekorvossal történt konzultáció alapján döntse el, melyik módszerrel próbálkozik gyermekénél a világos foltok eltüntetésére.

Mit tehet a szülő vitiligó esetén?

Vitiligós gyermek szülőjeként tisztában kell lenni azzal, hogy bár a bőrjelenség nem veszélyezteti a testi egészséget, lelkileg nagy terhet róhat az érintettre azáltal, hogy a világos foltok miatt a gyermek különbözik a többiektől. Ennek bármely életkorban nagy jelentősége van, de különösen kiskamasz- és kamaszkorban nehezítheti meg a gyermek közösségi életét, amikor mindennél fontosabb számára, hogy egy közösség tagjának érezhesse magát. Vannak gyerekek, akik könynebben, míg mások nehezebben vészelik át ezt a problémát.

Néhány ötlet, ami segíthet:

• Ne legyen központi kérdés a vitiligó és annak elkendőzése. A gyermeknek mindig éreznie kell a feltétlen elfogadást és szeretetet.
• Gyakran hangsúlyozzuk a gyermeknek azt a képességét, amivel kiemelkedik a többiek közül, függetlenül bőrproblémájától.
• Tanítsa meg gyermekét arra, hogyan tud fesztelenül válaszolni a bőrproblémáját érintő kérdésekre. Ha eloszlik a titokzatos foltokat övező misztikum, akkor általában a gyerekek is felhagynak a kérdezősködéssel és a megbámulással.
• Bátorítsa gyermekét arra, hogy akkor is tudjon igent mondani egy partira, kirándulásra vagy egyéb közös programra, ha a vilitigó miatt szíve szerint inkább távol maradna.
• Javasolja gyermekének, hogy vegyen részt valamilyen önkéntes programban, hiszen saját önbizalma is erősödik azt látva, hogy ő is képes segíteni másoknak.

Amennyiben azt látja, hogy gyermeke túlságosan is visszahúzódó, depressziós vagy szorong, mindeképpen kérje szakember segítségét!