A kapcsolat és a gyerek is leértékelődik
A dolgozó anya nem sokat ér mások szemében
Nemcsak az anya megítélésénél esik negatívan latba, ha teljes munkaidőben dolgozik is a gyereknevelés mellett, de az anya-gyermek kapcsolat, sőt maga a gyerek is kedvezőtlenebb elbírálás alá esik a közvélemény által, mint a főállású anyák gyerekei.
Manapság az anyák többsége – önszántából vagy kényszerűségből – a munkahelyén is nap mint nap helytáll a gyereknevelés és az egyéb otthoni teendők mellett. Kérdés azonban, hogy a társadalom ezt miként értékeli: elismeri a kettős erőfeszítéseket vagy anyaságában „csökkent értékűnek” tekinti azt a nőt, aki nemcsak gyereket nevel és háztartást vezet, de mindeközben hivatásával sem hagy fel.
A Kansas State University kutatói egy januári pszichológiai konferencián közzétett kutatásukban egyetemista korú, egyedülálló, gyermektelen résztvevők ezzel kapcsolatos véleményére voltak kíváncsiak. Ehhez a résztvevők először egy beszélgetés hangfelvételének meghallgatásával megismerkedtek a fiktív vizsgálati alannyal. Az egyik felvételen egy olyan anya beszélt, aki gyermeke születése után két héttel visszament dolgozni, és azóta is heti 40 órában dolgozik. A másik felvételen bemutatkozó anya 18 hónapos főállású anyaság után tért vissza egy részmunkaidős állásba, míg a harmadik anya arról számolt be, hogy gyermeke világra jötte után teljesen feladta hivatását, és kizárólag a gyereknevelésnek szenteli életét.
A háromféle felvétel egyikének meghallgatása után a résztvevők egy videófelvételt láttak, melyen egy anya játszott négyéves kisfiával. A vizsgálatvezetők instrukciója szerint a hang- és filmfelvétel ugyanazt az anyát mutatta be. A résztvevőknek ezt követően azt kellett megítélniük, hogy az általuk megismert anya a látottak alapján miként képes megfelelni anyai feladatainak, mennyire tűnik megfelelően neveltnek a kisfiú, és milyen az anya-gyermek kapcsolat.
Kiderült, hogy azok a résztvevők adták a legjobb minősítést, akik azt hitték, hogy egy gyermekét otthon nevelő anyát látnak a felvételeken, és hasonlóan kedvező volt a részmunkaidőben dolgozó anya megítélése is. Rögtön más volt a helyzet azonban akkor, ha a résztvevők azt hitték, hogy a film egy teljes munkaidőben otthonától távol dolgozó anyát mutat, ekkor ugyanis nemcsak anyai képességeit ítélték gyengébbnek, de jóval kritikusabban szemlélték gyermekéhez fűződő viszonyát, sőt magát a gyermeket és annak viselkedését is.
Úgy tűnik, hogy miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik az anyákra abban az irányban, hogy otthonukon kívül is karriert építsenek, a közvéleményben még szilárdan uralkodik a tradicionális szemlélet, mely szerint a nőnek a fakanál mellett van a helye, és aki nem így tesz, az anyaként leértékelődik a külső szemlélők szemében.
A kutatást vezető Jennifer Livengood ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a résztvevők összetétele (egyedülálló, túlnyomó többségében gyermektelen fiatalok) némiképpen befolyásolhatta az eredményeket, a mostani megfigyelések azonban mindenképpen további vizsgálódásra érdemesek.
