Az esti rutinnál fontosabb az odafigyelés
A jobb szülők gyerekei jobban is alszanak
Korábbi megfigyelések szerint az elalvás körüli örökös hercehurcát nagyban megkönnyíti, ha mindig azonos szertartás szerint követik egymást az esti tennivalók. Amerikai kutatók szerint azonban ennél is fontosabb, hogy a szülők jól „vegyék” a gyerek jelzéseit.
A kisgyerekes szülők jelentős hányada számára szinte rémálom minden este, amikor az alig néhány hónapos csecsemő vagy kicsivel nagyobb gyerek nem és nem akar elaludni, holott szemmel láthatólag már kis híján kidől a fáradtságtól – vagy éppen még a késői órákban is százszor jobban „pörög”, mint a hullafáradt felnőttek.
Korábban egységesen az állandó esti rutint javasolták a csecsemők és kisgyermekek egészséges alvási szokásainak kialakítására. Ez azt jelenti, hogy mindig azonos sorrendben kövessék egymást a nap végén az események – vacsora, fürdés, esti mese és a többi. Fontos, hogy az estét mindig megnyugtató, csendes elfoglaltságok (közös mese vagy éneklés, halk beszélgetés) zárják le.
A Journal of Family Psychology című lapban megjelent cikkükben a Penn State University kutatói most azt mondják, hogy a nyugodt alvás szempontjából még a megszokott esti rutinnál is fontosabb, hogy a szülők megfelelően reagáljanak a csecsemő jelzéseire.
A SIESTA vizsgálatban videófelvételek alapján összesen 35 családból kétévesnél fiatalabb gyerekek és édesanyjuk közötti kontaktus minőségét elemezték, és az eredményeket összevetették azzal, hogy a gyerekek mennyire könnyen aludtak el, illetve milyen gyakran ébredtek. Kiderült, hogy azok a gyerekek alszanak el a leghamarább, akiknek jelzéseit megfelelően „veszik” a környezetükben lévő felnőttek, és azokra adekvát módon reagálnak.
z egyik – jól alvó – baba édesanyja például folyamatosan halkan duruzsolt a gyermekhez az esti utolsó szoptatás közben, állandó szemkontaktust tartott vele, és a csecsemő hangadására mindig megnyugtató szavakkal reagált. A másik csecsemő édesanyja ugyanakkor kötött szabályokat követett az esti altatás során, mindannyiszor szigorúan rászólt kétéves gyerekére, ahányszor az felkelt az ágyból az esti mese hallgatása közben – noha szemmel látható volt, hogy az első néhány perc után már nem kötötte le a történet. Nem csoda hát, ha a meseolvasás közben a gyerek többször is kijárkált a szobából, míg végül nagy nehezen elaludt.
Nem mutatkozott ugyanakkor számottevő kapcsolat az éjszakai ébredések száma és a között, hogy az elalvás előtt a szülők mennyi időt töltöttek testi kontaktusban a babával, illetve mennyi ideig tartottak az esti csendes ténykedések. Ez utóbbi rácáfolni látszik arra a korábbi feltételezésre, mely szerint az este rendszeresen és sokáig tutujgatott babák nem „tanulnak meg” önállóan aludni.
A vizsgálatot vezető Douglas Teti professzor hangsúlyozza, hogy az esti lefekvés lelkileg igen megterheli a kicsiket, hiszen számukra ekkor kezdődik a nap leghosszabb elválása a szülőktől. Nem vitatva, hogy az esti rutin is jelentős szerepet játszik az egészséges alvási szokások kialakulásában, arra inti a szülőket, hogy ne feledkezzenek meg arról, hogy a szülőktől való elszakadás mekkora terhet ró a gyerekre. Ezt próbálják meg ellensúlyozni azzal, hogy igyekeznek minél pontosabban „venni” a gyerek jelzéseit és megfelelően válaszolni azokra. Az elalvási nehézségek jelentős részét megoldhatja, ha a csecsemő azt érzi, hogy szülei megértik problémáját és biztonságos környezetet biztosítanak számára.
Gyermekévek Medical Tribune
