Édes veszedelem
A legtöbb halálesetet okozó drog – a cukorról
Ha megkérdeznénk, melyik drog követelte a legtöbb emberéletet az évszázadok során, bizonyára sokféle válasz érkezne, de helyes választ valószínűleg csak kevesektől kapnánk. Egy olyan szerre kell gondolnunk, ami könnyen beszerezhető és napjainkban ráadásul olcsó is.
Egy káros szenvedélyt akkor nevezünk addikciónak, ha már fizikai vagy lelki függőség alakult ki vele szemben. A legártalmasabb drogokhoz hozzászokás, tolerancia is kialakul, azaz egyre nagyobb dózisra van szükség a kívánt hatás eléréséhez, és megvonásukkor kellemetlen hiánytünetek alakulnak ki. Az az addiktív szer, amelyikhez a legtöbb betegség és halál köthető, könnyen beszerezhető (gyakorlatilag minden háztartásban megtalálható) és napjainkban ráadásul olcsó is.
A drog neve a szanszkrit sharkara szóból származik, mert a növény, amelyből kivonják, eredetileg Indiában termett. Onnan jutott el az iszlám hódítás, az arabok révén a Közel-Keletre – ekkor sukkarnak nevezték –, majd a keresztes vitézek és a Velencei Köztársaság gyarmatai révén Európába. Magyarul a cukor nevet kapta. Mivel a cukornád trópusi növény, távolról kellett szállítani, kevés és drága volt. Az átlagember leginkább gyógyszerkészítményekben találkozhatott vele, a keserű íz semlegesítésére használták.
Ez a helyzet akkor változott meg, amikor Amerika felfedezése után tíz évvel megnyíltak az első cukornád-ültetvények, amelyek egy másik, ma legális drog, az enyhe serkentő hatással rendelkező koffein előállítására szolgáló kávéültetvényekkel együtt beindították az újkori rabszolga-kereskedelmet.
Amikor a XIX. században európai vegyészek rájöttek, hogyan lehet cukorrépából koncentrált, kristályos formát olcsón előállítani, a drog lassanként széles néprétegekben terjedt el, és erős addikciós kapacitása miatt ma az iparilag fejlett világban a lakosság felének elhízását okozza. Az elhízás a mozgásszegény életmóddal együtt magas vérnyomást, cukorbetegséget, mozgásszervi problémákat, sokfajta daganatos megbetegedést okoz, vagyis következményeivel együtt a leggyakoribb halálokok között szerepel.
A mai tudomány ugyanúgy vizsgálja a magas cukortartalmú ételektől való függést, ahogy a kokain- vagy a nikotinaddikciót, és ugyanazokat az agyi elváltozásokat találja meg a hátterében. A Nature Neuroscience című szaklapban március végén megjelent tanulmány megerősítette a már korábban tisztázott tényt: a magas kalóriatartalmú ételek fogyasztása ugyanazokat az agyi jutalmazó sejteket ösztönzi működésre, mint amelyeket az alkohol, a kokain vagy a szex – ez késztet minket arra, hogy újra és újra megismételjük az adott magatartást, azaz rászokjunk. A túlzott cukor (és zsír)fogyasztás pedig ugyanúgy megbénítja a jutalmazó sejtek működését (csökkenti a jutalmazó ingerületátvivő molekula, a dopamin felvételére képes receptorok számát), ahogy a túlzásba vitt alkohol- vagy kokainfogyasztás, illetve szex is. Annyi különbséggel, hogy a kísérleti egerek agyműködése a kokain megvonása után két nap múlva áll helyre, a cukormegvonás után ehhez két hét szükséges. A Nature-tanulmány szerzője, Paul Kenny megjegyzi, hogy valószínűleg ugyanazok a technikák, amelyek segítenek az alkohol-, a kokain- és a heroinfüggőség ellen, hasznosak lehetnek a túlzott evés kezelésében is.
Az agyi jutalmazó sejtek működésének helyreállítására pedig biztos módszer az ingergazdag környezet és a testmozgás – az elhízás kezelésében tehát a fizikai aktivitás duplán hat!
Gyermekévek Medical Tribune
