Ahol mindenkinek joga van megszólalni

…a Kerekasztal Színház foglalkozása kapcsán. A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ olyan alkotók közössége, akik meggyőződéssel vallják, hogy az alkotó gondolkodásnak helye van a fiatalok nevelésében. Nem hiszik ugyanakkor, hogy a színháznak tanítani vagy oktatnia kellene, viszont gondolkodásra ösztönözni, kérdéseket felvetni annál inkább. Első tapasztalataikat a „Mindenkinek joga van megszólalni” című könyvben foglalták össze.

Az ENSZ Demokrácia Alapjának támogatásával megvalósuló kétéves programot Bethenfalvy Ádám színész-drámatanár ismertette. Fontosnak tartja, hogy a háromórás színházi előadások csak impulzusként, kiindulópontként szolgáljanak, ahonnan kiindulva a gyerekek és a tanárok továbbgondolják a darabban körvonalazott szituációban felismerhető problémákat, hogy aztán közösen megoldásokat keressenek azokra. Nem minden téma alkalmas természetesen arra, hogy az iskolai drámafoglalkozások keretében feldolgozzák, a darabnak mindenképpen olyan kérdéseket kell felvetnie, melyekkel a gyerekek a mindennapi életük során is nap mint nap szembesülnek.

Gévai Imre, a Pest megyei Kocsér iskolájának igazgatója azt mondja, hogy az iskolai drámanap sokkal több, mint a szokásosnál kötetlenebb osztályfőnöki óra – több a diákok és több a tanárok számára is. Az iskolaigazgató szerint a gyerekek feszült odafordulását, figyelmét és aktivitását látva a tanároknak is bőven van mit tanulniuk a Kerekasztal Színház színész-drámatanáraitól abban, hogyan kell kommunikálni a gyerekekkel oly módon, hogy a gyerekek partnerként, felelősséggel vegyenek részt a közös iskolai munkában. Nem szabad megfeledkezni ugyanakkor arról, hogy a drámaóra sokban különbözik a hagyományos iskolai óráktól, és a tanároknak nem feltétlenül vannak kezükben ugyanazok az eszközök, mint a Kerekasztal Színház drámatanárainak. Úgy látja, hogy a gyerekek azt élik meg legnagyobb élményként a színházi előadások kapcsán, hogy mindannyiuk véleménye egyformán számít, hogy beleszólhatnak az események menetébe, és hogy kész válaszok híján úgy alakul a történet, ahogyan ők formálják.

Nem magát az előadások tartalmát tartja a legfontosabbnak Fernezelyi Bori szociológus, hanem azt, hogy az iskolai drámanap és az ahhoz kapcsolódó foglalkozások nagy segítséget jelenthetnek a sztereotípiák leépítésében, az egyenrangú kommunikációs formák kialakításában.

Mert ahogyan dr. Illés Anikó pszichológus a programban részt vevő egyik diákot idézte a „Mindenkinek joga van megszólalni” című kötet bemutatója kapcsán: a legnagyobb élmény annak megtapasztalása, hogy bár ugyanarról a dologról esetleg mindenkinek más jut eszébe, de azért egymástól eltérő vélemények is létezhetnek egymással párhuzamosan. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a gyerekek már idejekorán megtanulják egymás álláspontjának elfogadását, a másik fél véleményét tiszteletben tartó kommunikációt és vitakultúrát – amiben nagy segítséget jelenthetnek a Kerekasztal Színház előadásai is. 

Gyermekévek Medical Tribune