Béke-droggal a háborús lelki terror ellen

..MDMA-val (3,4-metilén-dioxi-metamfetamin) folytatott legújabb orvosi kísérletekről.

Mint arról korábban már írtunk, a központi idegrendszerre ható, azaz pszichoaktív szereknek három osztálya van, a depresszánsok, a stimulánsok és a hallucinogének; ez utóbbi csoportba tartoznak a pszichedelikumok. A pszichedelikum szót Humphrey Osmond pszichiáter alkotta a görög psziché (lélek) és a delein (előhoz-manifesztál) szavak összevonásával, arra utalva, hogy e szerek az emberi lélek vagy elme olyan területeihez, tartalmaihoz biztosítanak hozzáférést, amelyek egyébként el vannak zárva előlünk, és csak meditációban vagy misztikus élmény során törnek a felszínre.

Az MDMA 1985-ös amerikai betiltása előtt már szerepelt pszichoterápiát támogató gyógyszerként, a jelenlegi kutatások szerint szakember felügyeletével történő, ellenőrzött, kis mennyiségű fogyasztása segít több, egyébként kezelhetetlennek bizonyuló zavar, így a poszttraumás stressz betegség (PTSD), a szorongás és a depresszió gyógyításában is.

Hogyan fordulhatott elő, hogy egy ilyen hasznos, és a kutatások szerint kis mennyiségben ártalmatlan szert betiltottak, és napjainkban is számos tévhit, félelem kering a laikus körökben arról, hogy pl. az ecstasy hatására halálra táncolják magukat a fiatalok?

Hogyan lesz egy gyógyszerből parti-drog?

Az MDMA-t 1912-ben a Merck gyógyszergyár vegyészei szintetizálták, miközben egy konkurens gyógyszercég szabadalommal védett vérzéscsillapító szeréhez hasonló szert próbáltak előállítani. A hatóanyag az Egyesült Államok hadseregén kívül az 1970-es évekig alig váltott ki érdeklődést, akkor viszont rájöttek, hogy a szer segíti a pozitív érzelmek kialakulását, a szociális kötődést, így pszichoterápiában kezdték használni. Kellemes hatásai annyira kifejezettek, hogy a gyógyításból kikerült az „utcára”, az 1980-as években elterjedt használata a táncos szórakozóhelyeken, partikban. Az angolszász bulvármédia több halálesetet is a használatához kötött, ezért pontosan az történt vele, mint a hatásaiban hasonló mefedronnal: esetleges káros hatásait nem vizsgálták, és rövidre zárva a botrányt, betiltották.

Rémhírek a mefedronról

Emlékezzünk vissza az idei mefedron-őrületre: tele volt a laikus sajtó rémhírekkel, miszerint serdülő gyermekeink öncsonkítást követnek el, illetve sorra halnak meg a mefedron-fogyasztás miatt, ezért az több országban tiltólistára került. A napokban viszont elkészült a két elhunyt angol tinédzser esetét vizsgáló igazságügyi orvostani jelentés, és kiderült: a fiatalok egyáltalán nem fogyasztottak mefedront, viszont rengeteg alkoholt találtak a szervezetükben.

A drogriporter idézi David Nutt angol pszichofarmakológus professzort, aki szerint a rendőrségnek nem lenne szabad az ilyen tragédiák után sajtótájékoztatóval pánikot kelteni, a médiának önmérsékletet kellene tanúsítania, a kormánynak pedig ellen kell tudni állni a médiahisztériának. Egységes és következetes üzenetet kell küldeni a fiatalok számára a drogok kockázatairól, amelynek a lényege az, hogy nem megfelelő dózisban vagy kombinációban minden drog halálos veszélyt rejt magában, még az olyan legális szerek is, amelyek fogyasztása a mindennapok részét képezi.

Ezek után térjünk vissza kicsit az MDMA-kutatásokhoz. Az egyik legnevesebb orvosi szaklap, a The New England Journal of Medicine kezdte a sort 2004-ben, tavaly pedig a Journal of Psychopharmacology számolt be a PTSD kezelésében elért sikerekről. Ezt a tanulmányt a ScienceDaily is ismertette és bemutatta a hatásmechanizmust: az MDMA serkenti az agyban az oxitocin felszabadulását, ez pedig segíti az empátia, a bizalom, a szociális közelség kialakulását, másrészt az MDMA hatására csökken az agy félelemközpontjának, az amigdalának a működése, valamint nő az érzelmi kontrollért felelős agykérgi rész aktivitása.

A cikk azt is megjegyzi, hogy mivel az MDMA szabadalma már régen lejárt, a felfedező gyógyszercégnek nem érdeke a szer hatásait feltáró vizsgálatokat végezni, főleg azt figyelembe véve, hogy pszichoterápiával együtt alkalmazva már háromszori fogyasztás is jelentős javulást eredményezett (nem kell naponta, élethosszig fogyasztani). A jelenlegi kutatásokat ezért egy non-profit szervezet, a Multidisciplinary Association for Psychedelic Studies (MAPS) szponzorálja.

Az ecstasy hazai illegális használata

A Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ 2009-es éves jelentése, illetve a jelentés egy könnyebben olvasható, táblázatokkal is ellátott kivonata szerint a 8–10. évfolyamos diákok 64 százaléka dohányzott már életében legalább egyszer, a napi rendszerességgel dohányzók aránya 22 százalék. A diákok túlnyomó többsége (a fiúk 92,3 százaléka, a lányok 92 százaléka) fogyasztott már élete során alkoholt (az előző hónapban ivott 55,4 százalékuk, a havi 6 vagy több alkalommal fogyasztók aránya 13,8 százalék). 

A megkérdezett 8–10. évfolyamos diákok 16 százaléka fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert (fiúk: 17,7 százalék, lányok: 14,2 százalék). Marihuánát 14 százalék fogyasztott már életében legalább egyszer, a gyógyszer és alkohol együttes fogyasztása 12,5 százalék. A harmadik-negyedik legelterjedtebb szer szintén legális: az orvosi recept nélküli nyugtatófogyasztás (8,9 százalék) és a szipuzás (7,6 százalék). A patron/lufihasználat az ötödik-hatodik legelterjedtebb, azt az ecstasyval azonos mértékben (4,9 százalék) próbálták már a fiatalok. 

Mint a jelentés megjegyzi, a diákok 8,7 százaléka tekinthető problémás fogyasztónak. Ők használtak már valamilyen tiltott szert és nemcsak marihuánát, kétharmaduk használt gyógyszert orvosi javaslat nélkül, háromnegyed részük napi rendszerességgel dohányzik, rendszeresen fogyasztanak alkoholt, elterjedt közöttük a lerészegedés és a nagyivás.

Szintén ez a jelentés mutatja be az Ifjúság 2008 vizsgálat eredményeit:

A 15–29 éves korosztály életmódját, szokásait vizsgáló kutatás (Bauer és Szabó 2009) keretében is kérdezték a fiatalokat a szerhasználati szokásokról (az alkohol és a dohány fogyasztására itt nem tértek ki). A válaszadók 17 százaléka jelezte, hogy élete folyamán próbált már valamilyen (legális vagy illegális) drogfajtát. A válaszadók 12 százaléka állította, hogy kipróbált már élete során marihuánát, ezen válaszadók fele az elmúlt évben is legalább egyszer használta ezt a drogot. A 15–29 évesek körében a második legelterjedtebb drogfajta az altatótabletták nem gyógyászati célú használata volt (5 százalék próbálta). A parti-drogokat (ecstasy, amfetamin és származékai) kipróbálók aránya 3 százalék.

Az életprevalencia-érték (már egyszer legalább próbálta) a 22–23 éves korcsoportban a legmagasabb – ebben a korosztályban meghaladja a 22 százalékot –, az idősebb korcsoportokban csökkenés figyelhető meg. E jellegzetesség mögött leginkább az iskolai státus meghatározó szerepe mutatható ki. A drogkipróbálás ugyanis a felsőoktatási intézményrendszerbe való bekerülés időszakában növekszik meg – jegyzik meg a jelentés összeállítói.