Drogok: a tiltás és büntetés csak tüneti kezelés

A szerkesztőségi cikkben Evan Wood, a University of British Columbia infektológus professzora arról ír, hogy valamennyi, a drogfüggőség kezelésének területén dolgozó szakembernek erkölcsi kötelessége támogatni, hogy a drogokkal kapcsolatos politika végre a tudományos bizonyítékok és ne az előítéletek alapján szülessen meg. Hozzáteszi: a bizonyítékok alapján egyértelmű, hogy a tiltásra és a büntetésre alapozott hozzáállás súlyos károkat okoz, anélkül, hogy valaha is elérhetné kitűzött célját, a drogmentes világ létrehozását.

Példaként említi, hogy hatalmas forgalmú feketepiac alakult ki (évi 320 milliárd dollár), ami korrupcióval és erőszakkal jár együtt; rekord számú drogfogyasztó ül börtönben, akik semmilyen erőszakos bűncselekményt nem követtek el, ráadásul bebörtönzésük rengeteg pénzbe kerül; az intravénás droghasználók között terjed a HIV, a hepatitisz B és C, aminek gyógyítása szintén óriási erőforrásokat emészt fel.

A professzor megemlíti, hogy a közelmúltban az Egyesült Államok polgármestereinek éves konferenciája egyhangú határozatot hozott, miszerint a drogok elleni háború megbukott, új stratégiára van szükség, ami csökkenti a droghasználat negatív következményeit.

Stephen Rolles cikkében  felvázol néhány alternatívát, amelyek a tudományos bizonyítékok alapján a jelenleginél sokkal hatékonyabban kezelnék a nem orvosi célból fogyasztott drogok – illetve a tiltás és büntetés – által okozott problémákat.

Először is leszögezi, hogy a drogpiacokat szabályozni kell, meg kell szüntetni az illegalitás, a feketepiac miatt kialakult másodlagos károkat (szervezett bűnözés, erőszak, korrupció, környezetszennyezés, amit az Egyesült Államok által a drogtermelő országokban indított növényirtás, és maga az illegális termesztés okoz). A feketepiac ráadásul az egyre hatékonyabb (és ártalmasabb, azonban jövedelmezőbb) drogformák fogyasztására ösztönöz, a szabályozás viszont lehetővé teszi a biztonságosabb termékek, viselkedésformák és környezetek választását.

Hozzáteszi: a tiltás és a büntetés a populista politikusok és a bulvársajtó érdeke csupán, a racionális elemzés és a közegészségügyi elvek teljesen más megközelítést tesznek szükségessé.

Két választásunk van, szögezi le Rolles: a drogpiacok szabályozatlanul a kriminális profitérdekek kezében maradnak, vagy szabályozzuk őket és megfelelő állami intézmények veszik át a kontrollt. Annak alapján kell választanunk a két alternatíva közül, hogy melyik biztosít jobb eredményeket, azaz kevesebb ártalmat. Hozzáfűzi: a szabályozás választása nem jelenti azt, hogy ne akarnánk a drogok iránti igényt csökkenteni.

A továbbiakban Rolles öt különböző modellt is bemutat, amelyek révén szabályozhatnánk a drogokhoz való hozzáférést (a modellekben eltérő a termékek, a kereskedők, az árusítóhelyek, a fogyasztási helyszín és idő, a hozzáférő személyek kontrollálási módja).

Végezetül megállapítja, hogy a szabályozás természetesen nem fog megoldani minden gondot. Rövid távon a tiltás és a feketekereskedelem által kreált problémákat szüntetheti meg, a problémás drogfogyasztás hátterében álló okokat – amilyen például a szociális lecsúszás – továbbra is kezelnünk kell. Azonban erre sokkal több eszközünk lesz, ha erőforrásainkat nem kell kártékony büntetésre és tiltásra pazarolni.

Gyermekévek Medical Tribune