Olcsó és könnyen beszerezhető
Gyilkos öngyújtógáz – fiatal áldozatok
Ismét ölt az öngyújtógáz: az áldozat egy 16 éves fiú, aki baráti körben szipuzott szerda este. A toxikológus szerint egyre több a hasonló eset, mert a fiatalok kíváncsiak, az öngyújtógáz pedig olcsó és minden nehézség nélkül beszerezhető.
A csongrádi fiú barátaival szívta az öngyújtógázt, majd hazafelé menet rosszul lett, leállt a keringése és a légzése, és már a mentősök sem tudtak rajta segíteni. Idén nem ez az első eset, hiszen nem is olyan régen például egy 15 éves kiskunmajsai fiú került intenzív osztályra hasonló ok miatt, ő azonban szerencsére már túl van az életveszélyen.
Ahogyan dr. Zacher Gábor toxikológus az MR1 Kossuth Rádió Napközben című műsorában tegnap elmondta, egyre többször találkoznak ilyesmivel a toxikológiai osztályokon. Idén is történt már hasonló eset, és tavaly is több fiatal életét követelte az öngyújtógáz. A fiatalok sajnos könnyen hozzájutnak a bódulat eme forrásához, hiszen míg fiatalkorú nem vásárolhat cigarettát vagy alkoholt, az öngyújtótöltő gáz esetében nincs ilyen megszorítás. Ráadásul még csak túlságosan mélyen sem kell a zsebükbe nyúlniuk a fiataloknak, hiszen mindössze néhány száz forintba kerül a trafikban egy-egy butángázas palack.
Innen már csak két-három-négy szívás, és máris jön az eufóriaérzés. Az esetek jelentős részében semmi szövődménye nincs az élvezetnek, minden évben van azonban néhány alkalom, amikor az öngyújtótöltő palack tartalma végzetesnek bizonyul. Ez annál is inkább szomorú – hangsúlyozza a toxikológus –, mert többnyire egyébként makkegészséges fiatalokról van szó, ami még inkább aláhúzza a halál értelmetlenségét.
Az öngyújtógáz áldozatai nem megrögzött drogosok, hanem egyszerű hétköznapi – és kíváncsi – fiatalok, akiket vonz az újdonság varázsa, esetleg a társak nyomására vállalkoznak a szer kipróbálására. Tipikus „nagyszüneti” kábítószerről beszélhetünk – folytatja dr. Zacher Gábor –, hiszen a szokásos forgatókönyv szerint a fiatalok a húszperces szünetben elvonulnak a mosdóba, és – mint ahogyan a korábbi generációk elfüstöltek egy-egy szál cigarettát két tanóra között – a mai fiatalok szívnak néhányat a gázból. Majd két-három perces eufória után kitisztulva, mintha mi sem történt volna, visszamennek az osztályterembe a következő órára – és a tanár általában semmit nem vesz észre.
A történet többnyire eddig tart, mindig van azonban néhány tragikus eset, és előre senki nem tudhatja, hogy nem éppen ő lesz-e a szerencsétlen kisebbség. A helyzetet tovább rontja, hogy a rosszullét időpontjában az áldozat általában már egyedül van, így hamar letelik az a néhány perc, amikor még időben jöhetne a szakszerű segítség.
