Ha a gyerek egyedül van a lakásban...

A hazai iskolarendszerben a nyári vakációnak van egy sajátos - és meglehetősen kétarcú - tulajdonsága, ami a gyerekek szemében hatalmas öröm, a szülők számára sokszor megoldhatatlan probléma. Igen, a szünet hosszáról van szó, ami a maga két és fél hónapnyi időtartamával szinte példátlan világviszonylatban is - de legalábbis a leghosszabb iskolamentes időszakok közé tartozik. Lehetne azon vitatkozni - és vitatkoznak is szülők, pedagógusok és kibicek egyaránt -, hogy az egy hosszú pihenést nem lenne-e célszerűbb legalább részben több rövidebb szakaszra bontani év közben, vagy megtoldani vele a lassacskán már csak 2-3 napra zsugorodó téli és nyári szüneteket, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a szülőknek most kell megoldaniuk, mit, hol, kivel és hogyan töltse el az időt a gyerek szeptemberig. Hiszen a két és fél hónap olyan hosszú idő, amennyit  még a legmegértőbb munkáltató esetében sem tud szabadnapokkal kigazdálkodni a szülők túlnyomó többsége.

Ha megvolt a tábor, és a gyerek élvezte már a nagyszülők, esetleg egy ismerős család vendégszeretetét is, ha már minden lehetőséget kimerítettünk, akkor bizony maradnak az üres lakásban egyedül töltött félnapok addig is, amíg a szülők hazaérkeznek a munkából. Erre az időre hasznos lehet néhány tanács, melyek némelyike jó eséllyel kézenfekvő, de talán akad közöttük olyan, amire elfelejtjük felhívni a gyerek figyelmét - esetleg éppen azért, mert egy felnőtt számára magától értetődőnek tűnik.

Lássuk, mit javasol az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság, mielőtt a gyerek kezébe nyomjuk a lakáskulcsot:

• Győződjünk meg arról, hogy gyerekünk pontosan tudja személyes adatait (nevét, lakcímét, telefonszámát), valamint annak a személynek az elérhetőségét, akit szükség esetén segítségül lehet hívni (ez általában a szülőket szokta jelenteni, de lehet nagyszülő, megbízható szomszéd vagy valamelyik barát szülei is).
• Alakítsunk ki egy napi rutint, melyet a gyereknek akkor is követnie kell, ha mi nem vagyunk otthon (felkelés, öltözés, reggeli, tévénézés megengedett időtartama, előkészített ebéd felmelegítése stb.).
• Készítsük a gyerek keze ügyébe azokat a telefonszámokat, melyeket vészhelyzetben hívnia kell (szomszéd telefonszáma, mentők stb.).
• Nyomatékosítsuk, hogy a lakásból kilépve vagy oda megérkezve mindig gondosan zárja be az ajtót, és senkit ne engedjen be a lakásba, amíg egyedül van.
• Megbeszélhetjük vele, hogy lakáson kívüli programok után mindig tudassa velünk, hogy rendben hazaérkezett. Különösen aggódó szülők számára megoldás lehet, ha a gyerek rendszeres időközönként telefonon "bejelentkezik" valamelyik szülőnél.
• Hívjuk fel a figyelmét, hogy mindig rendkívüli esetet jelez, ha hazaérkezve a bejárati ajtót nyitva vagy az ablakot betörve találja, ezért ilyenkor soha ne lépjen be a lakásba, hanem azonnal hívjon segítséget.
• Mutassuk meg neki, hogy veszély (pl. tűz) esetén hogyan tud a leggyorsabban és legegyszerűbben kijutni a lakásból.

A fenti pontokat természetesen mindenki saját tapasztalatainak, körülményeinek (és nem utolsósorban félelmeinek) megfelelően szabadon bővítheti, kiindulásként azonban mindenképpen jól jöhet.

Gyermekévek Medical Tribune