Tészta és krumpli helyett zöldség
Legalább a menzán lássanak a gyerekek brokkolit
Divat szidni a közétkeztetést, holott valójában sok gyerek a menzán kapja a legegészségesebb ételeket. Nincs könnyű dolguk az iskolai menü összeállítóinak, mert előfordul, hogy mindössze alig több mint napi kétszáz forintból kell mindent kigazdálkodniuk.
Miként látja a helyzetet Pálházyné Sármány Csilla, az Élelmezésvezetők Országos szövetségének elnöke?
Az élelmezésvezetőknek szűk sávban kell lavírozniuk, s szembemenniük az aktuális trendekkel: ha a szülők a hétvégeken vagy a tanárok az osztálykiránduláson kedvezni akarnak a gyerekeknek, jutalomként elviszik őket hamburgert és sült krumplit enni, esetleg egy pizzériába, netán kapnak két zacskó csipszet. Nekünk nagyon nehéz a gyerekkel megkedveltetni olyan ételeket, amelyekkel soha korábban nem találkoztak. Sokan fel sem ismerik a kelbimbót, a brokkolit vagy a naspolyát, s el sem tudjak képzelni, hogy tésztán, rizsen és krumplin kívül is léteznek köretek.
Erőszakosan vagy kampányszerűen nem lehet ízlést formálni, csak türelemmel és hosszú távú stratégiát felépítve. Saját konyhánkon ennek a része volt például a párolt zöldség meghonosítása: kezdetben szinte a teljes adag visszajött, ám nem adtuk fel, vegyes köret formájában rendre beillesztettük az étrendbe, s mára sokkal elfogadottabb lett a gyerekek körében, mert megismerték, megszokták. Cifrázni kell: jól elkészíteni, gusztusosan tálalni ahhoz, hogy vonzóvá tegyük az egészséges ételeket, s felébresszük bennük az igényt, a kíváncsiságot. A gyerekkorban kialakuló fizikai kondíció és étkezési szokások ugyanis meghatározzák a felnőttkori egészségi állapotot, a gyerekek jövője tehát a közkonyhákon is múlik.
A másik nagy prés természetesen a pénz, hiszen óriási különbségek vannak a régiók és a fenntartók anyagi lehetőségei között. Ugyan korcsoportokra lebontva miniszteri rendelet szabályozza, hogy adott időszak alatt milyen tápanyagokhoz kellene a gyerekeknek hozzájutniuk, ez sok helyen nem teljesíthető, s pláne nem ellenőrizhető: a konyhákon hivatalosan dokumentált menüsor egy dolog, s egy másik, hogy mi kerül a tányérba. Amíg az alapítványi vagy egyházi iskolákban, a gazdagabb önkormányzatoknál több pénz, akár napi 800 forint is jut a gyerekek étkeztetésére, a halmozottan hátrányos helyzetű térségek településein elképesztően kevés, 200 forintnál alig több.
Régi törekvésünk, hogy a KSH adatai alapján határozzák meg a közétkeztetési fogyasztói kosár értékét, s ezt alapul véve évről évre tegyék közzé, mi az a minimum fejkvóta, ami alá nem süllyedhet egyetlen konyha normája sem. Amíg viszont sok helyen még ott tartunk, hogy kiskorúak éheznek odahaza, nincs is mit az egészséges étkezésről beszélni: az alapkérdés az, egyáltalán hozzájutnak-e főtt ételhez a gyerekek.
