A média által közvetített kép és az anorexia

A brit pszichiáterek szakmai szervezetének (RCPsych, Royal College of Psychiatrists) evészavarokkal foglalkozó munkacsoportja arra hívja fel a figyelmet, hogy sokat segítene az énkép pozitívvá formálásában, ha a sajtóban megjelenő felvételek a betegesen vékony testalkat ideállá emelése helyett inkább azt sugallnák, hogy az emberek sokfélék, ennél fogva a szépség sem csak egyféle lehet.

Mert igaz ugyan, hogy az anorexia és a bulímia kialakulásában biológiai és genetikai tényezők is szerepet játszanak, dr. Adrienne Key, az RSPsych tagja tanulmányok sorát idézi, melyek mind azzal a következtetéssel zárultak, emellett korántsem elhanyagolhatók a lelki és társadalmi körülmények sem, ezen belül pedig éppen a média az, mely jelentősen befolyásolja, hogy a fiatalok – és ezen belül is elsősorban a tizenévesek – csúnyának vagy szépnek látják-e saját magukat.

A pszichiátriai társaság közös találkozó összehívását sürgeti, ahol a média és a reklámügynökségek képviselői megvitathatnák az evészavarokkal foglalkozó szakemberekkel és szakmai szervezetekkel, valamint a törvényhozó testületekkel és a politikusokkal az idevágó problémákat. Dr. Adrienne Key fontosnak tartaná például, hogy a sajtó és a reklámipar képviselőit törvény kötelezze arra, hogy feltűnő szimbólummal hívják fel a figyelmet arra, ha egy felvétel készítésekor a digitális technikai eszközeit is bevetették, hogy a rajta látható modell alakját tökéletesre vagy a ténylegesnél vékonyabbra „formázzák”.

Az RSPsych javaslatai nem arattak osztatlan tetszést a sajtó képviselői körében. Annabel Brog, a brit tizenévesek körében legnépszerűbb Sugar magazin szerkesztője például úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy a maguk részéről eddig is kellő felelősségérzettel viseltettek az olvasótáborukat alkotó fiatalok egészségi állapota iránt, ezért pszichiátriai szervezet állásfoglalását „hihetetlenül frusztrálónak és csüggesztőnek” tartja. Arra buzdítja a kétkedőket és aggodalmaskodókat, hogy bátran lapozzák át a magazin utóbbi három évben megjelent számait, és egészen biztosan nem találnak benne olyan cikket, melyben a lap készítői az evészavarokat népszerűsítették volna a tizenévesek körében. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az egészségügyi szakemberek által javasolt szimbólumrendszer nehezen valósulhatna meg a gyakorlatban, hiszen ki mondja meg, hol a határ a még megengedhető és a már megengedhetetlen képmanipulációk között, hiszen szinte nincs is olyan felvétel, melybe nem „nyúlnának” bele a technika eszközeivel, ez azonban jóval inkább a színek élőbbé tételét, mintsem a modellek mesterséges karcsúsítását és tökéletesítését célozza.

Az RCPsych azonban kitart álláspontja mellett, és az alábbi három problémakörben sürget mielőbbi megegyezést és megoldást:

1. A médiában megjelenített, sokszor a technika eszközeivel valószerűtlenül vékonyra alakított modellek képe azt sugallja már a gyerekek, de még inkább a tizenévesek számára, hogy ez az ideális megjelenés, melyre törekedniük kell.

2. A magazinok sokszor úgy adnak fogyókúrás tippeket, hogy a túlzó diéták hosszú távú egészségi hatásairól egy szó sem esik.

3. A cikkekben sokszor ünnepelnivaló teljesítményként jelenik meg a fogyás, miközben az evészavarokról csak mint lelki gyengeségről vagy könnyen megoldható, átmeneti problémáról szólnak, noha mielőbbi speciális ellátást igénylő komoly betegségről van szó.
Az evészavarokkal foglalkozó brit jótékonysági szervezet, a beat, a február 22-vel kezdődő hetet arra szentelte, hogy felhívja a figyelmet a betegség kezelésének fontosságára és a média felelősségére.

Gyermekévek Medical Tribune