Nyolcemeletnyi zuhanás – felügyelet nélkül

Egyelőre nem tudni, hogyan került a konyhaablak párkányára az a kislány, aki aztán nem élte túl a nyolcemeletnyi zuhanást. Az elsődleges információk szerint a kislány egyedül volt otthon a tragédia idején.

– Amikor a gyerek elkezd mozogni, onnantól kezdve egyszerűen nem szabad egyedül hagyni – mondta az eset kapcsán a Zalai Hírlapnak Cs. Nagyné Sipos Edit, klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus. – A kicsik kíváncsiak, szeretik felfedezni környezetüket, ráadásul az ablak különösen csábító a számukra. Egy 6 évesnek még nincs differenciált veszélyérzete, nem látja előre minden cselekedetének a következményét. Ráadásul a mozgása sem annyira ügyes, hogy megoldjon egy ilyen váratlan helyzetet, ami sok esetben még a felnőtteknek is nehézséget okoz. Persze, egy 6 éves gyereknek már képesnek kell lennie arra, hogy elfoglalja magát, de ez esetben a szülő felelőssége, hogy a veszélyeztető tényezőket – nyitott ablak, gáztűzhelyen melegedő étel, elzáratlan vegyszerek – kiiktassa a környezetéből.

Az MR1 Kossuth Rádió Napközben című műsorában Borbáth Katalin, a X. kerületi nevelési tanácsadó pszichológusa úgy vélte, hogy a baj gyökere ott van, hogy manapság a gyerekek egyre többször maradnak nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is egyedül. Súlyosbítja a helyzetet, ha a szülő nem tudja felmérni, mi lehet a következménye a szülői felügyelet hiányának. Ennek megtörtént példájaként említette, amikor egy utcai gördeszkázás alkalmával az alsó tagozatos „nagy” testvér feladata lett volna, hogy ügyeljen óvodás testvéreinek testi épségére. Tulajdonképpen tehát helyzetfelmérési probléma áll fenn a szülők részéről, amiről ki kell mondani, hogy a képzettségi szinttől és a szociális helyzettől sem független.

Sok szülő számára jelent problémát annak eldöntése, hány éves kortól hagyhatja magára otthon gyerekét, vagy mikor jön el annak az ideje, hogy a gyerek teljesen egyedül tegye meg az iskolába vezető utat. A pszichológus szerint nem lehet konkrét számokat mondani, ehelyett a szülőnek ott kell lennie a gyerek mellett, és figyelni a viselkedését. A gyerek ugyanis folyamatosan adja a jeleket arra, hogy ő már önállóságra képes és törekszik (vagy ennek éppen az ellenkezőjéről). Emellett „tesztelni” is lehet a gyerek problémamegoldó képességét. A szakember ezt a maga anyai gyakorlatában úgy oldotta meg, hogy egy veszélyhelyzettől viszonylag mentes útszakasz önálló megtétele közben figyelte gyermekét, majd fokozatosan növelte az önállóság szintjét. Az egyedül otthonhagyott gyerekek esetében fontos, hogy lehetőség szerint iktassunk ki minden veszélyeztető tényezőt, ne maradjon elöl gyufa, éles vagy helyes szerszám stb., és legyen kéznél az a telefonszám, amit a gyerek baj esetén hívhat.

Borbáth Katalin szerint ugyanennyire káros a szülői túlféltés is, hiszen a gyerek nem tanulja meg, mely dolgok veszélyesek, vagy hogyan kell magára vigyázni, ha a felnőttek mindent jó előre megoldanak helyette, és neki magának soha nem kell szembesülnie az átlagostól eltérő vagy szokatlan körülményekkel. Ehhez az kell, hogy a gyerek mindig megkapja azt a felelősséget és szabadságot, amit csak elbír, így viszonylag kis kockázat mellett van alkalma kipróbálni önmagát. Ezzel pedig megint visszatértünk ahhoz a követelményhez, hogy ismernünk kell gyerekeinket, amihez pedig idő, figyelem és tudatosság szükséges. Ezt a szülők jelentős része számára sajnos külön hangsúlyozni kell, hiszen hajlamosak azt gondolni, hogy a szülői feladatok kimerülnek a gyermek fizikai ellátásában (étel, tiszta ruha stb.), illetve azoknak a képességeknek a megkövetelésében, amit az óvoda vagy iskola elvár.

A Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle cikke alapján nemrégiben mi is közreadtuk a gyermekbaleseti statisztikákat.