A kutatási eredményekkel is vissza lehet élni
A kétségbeesett kutató esete a drogokkal
A tudós sose tudhatja, hogy kutatásai eredményei milyen nem várt mellékhatással járhatnak: előfordulhat például, hogy egy-egy drog betiltását követően a betiltott szerhez struktúrájában hasonló molekulákat állítanak elő illegális laboratóriumokban, melyeket aztán a feketepiacon forgalmaznak.
David Nichols amerikai farmakológus és orvosi kémikus 1969 óta kísérletezik pszichoaktív szerek előállításával és hatásával, amelyek többek között alkalmasak lehetnek a Parkinson-kór, a szkizofrénia, a depresszió, a poszttraumás stressz-betegség kezelésére. Kételyekkel és panasszal teli írását a Nature című tudományos magazin közölte, abból az alkalomból, hogy kezdetét vette a kémia nemzetközi éve (2011).
A cikkben Nichols elmondja, hogy mint gyógyszerfejlesztő kémikusnak az a feladata, hogy egy-egy hatásosnak bizonyuló szer esetében megvizsgálja, hogy az adott szer módosított változatai, azok a molekulák, amelyek struktúrájukban hasonlóak az eredeti szerhez, esetleg nem hatásosabbak-e, mint a kiindulási molekula. Mint tudós, eredményeit szaklapokban publikálta, azonban tavaly kiderült a számára, hogy írásait felhasználva illegális laboratóriumokban előállították az általa létrehozott molekulákat, és anélkül, hogy azok veszélyességét valaha is vizsgálták volna, forgalomba hozták a feketepiacon.
A Nichols által felfedezett egyik molekula az ecstasy néven is ismert MDMA egy olyan szerkezeti változata, amely nemcsak azt éri el szervezetben, amit az MDMA (az örömérzés kialakulásáért is felelős szerotonin felszabadulása az idegsejtekből), hanem a szerotonin lebontásáért felelős enzimet is gátolja. Ennek következtében óriási mértékben felszaporodik a szerotonin, ami halálhoz is vezethet. Az MTA-nak nevezett molekula Nichols Nature-ben megjelent cikke szerint eddig legalább hat haláleset kiváltásában működött közre. A kutatót – mint írja – efölött érzett kétségbeesésében az sem vigasztalja, hogy tudja: e halálesetek némelyikében az illető nemcsak MTA-t fogyasztott, hanem több más szert is, illetve az is előfordult, hogy óriási dózist vett magához.
Nichols most felveti, hogy a tudós sose tudhatja, hogy kutatásai eredményei milyen nem várt mellékhatással járhatnak, és elképzelhetőnek tartja, hogy öncenzúrát kellene alkalmazni a hasonló esetek elkerülése végett.
Márpedig a hasonló esetek nem ritkák, ugyanis egy-egy drog betiltásával a hatóságok arra késztetik az illegális laboratóriumok kémikusait, hogy a betiltott szerhez struktúrájában hasonló molekulákat vessenek piacra. Ilyen molekulából pedig végtelen féle van, azaz reménytelen vállalkozás mindegyiket betiltani. Az viszont bizonyos: az új „dizájner drogok” esetleges káros hatásairól még annál is kevesebbet tudunk, mint az eredeti molekuláéról.
Vagyis a szülők most, hogy tavaly év végén a parlament megszavazta a mefedron betiltását, arra készülhetnek, hogy az illegális drogpiacon a mefedronhoz hasonló szerkezetű, ismeretlen veszélyességű szerek fognak megjelenni.
