Az "empty nest" szindrómáról
Mi lesz, ha egyszer kiürül a fészek?
Több mint egy éve már, hogy a nagyobbik lányom önálló életet él valahol messze. Jól érzi magát, ott és azt tanulja, amit és ahol szeretné. Az üres lányszoba látványát viszont még mindig nehezen szokom meg.
Önmagában az, hogy felnőttek, persze nem annyira rossz. Már évek óta szabad vagyok-vagyunk, mint a madár, nem kell órakezdéshez igazodni, reggel idegesen kapkodni, időre iskolába szállítani őket. Nem kell leckét kikérdezni, faliújságot ragasztani és még sok egyéb mást sem. De azért néha hiányzik. A fészek elhagyása megkezdődött. Előbb csak az egyikük, aztán a másikuk is. Előbb csak egy kanyart tesznek és visszajönnek, aztán egészen elmennek.
Ezen mostanában akkor is elég sokat gondolkodom, ha semmi különösebb okom nincs rá. Most ráadásul a kezembe akadt egy cikk, amiben olyan „gyerekek” szülei mesélnek, akik éppen most álltak a saját lábukra. A cikk Amerikában íródott, ezt a tervek jellegénél kéretik figyelembe venni.
Az egyik házaspár például három gyereket már útjára engedett. Már csak egyet kell, és ha ez is sikerül, akkor a zajos, piszkos nagyvárosból valami idilli vidéki tájra költöznek Aztán pedig bejárják Costa Ricát és Mexikót. Motorkerékpáron. „Kétségtelenül a szülők azon csoportjához tartozunk, akik nem nézik könnyes szemekkel a kiürült fészküket, hanem pezsgőt bontanak annak örömére, hogy felnőttek a gyerekek” − mondja a 46 éves Reilly, aki úgy tűnik, máris belekezdett új életük építgetésébe, mivel beiratkozott egy természetgyógyászati tanfolyamra. Egy másik házaspár lakóbuszt bérelt, hogy egy nagy körutazást tegyenek. Szigorúan édes kettesben. Aztán azt tervezik, hogy tetőtől talpig felújítják a házat, és a gyerekszobákat vendégszobákká alakítják.
Jeanette Simpsonék nem kevesebb mint hat gyereket neveltek fel. Harminchárom évig volt tele gyerekkel a ház, és 27 év telt el iskolai órarendekhez és tanítási szünetekhez igazodva. Most már egy éve üres a ház, de Jeanette-et nem zavarja a helyzet. Azt mondja, hogy inkább azért érez egy kis bűntudatot, miért nem gyászként és veszteségként éli meg az elmúlt évet és az összes következőt. Ehelyett inkább a jól végzett munka öröme van benne.
A nagy esemény kétféle nyomot hagyhat a szülők lelkében.
A folytatásért kattintson ide.
