Kevés hal, zöldség, barnakenyér
Mi kerül az asztalra az iskolai menzán?
A helyes táplálkozási szokások kialakítását nem lehet elég korán elkezdeni. Ennek kiváló színtere az iskolai környezet, a menza – lenne. Egy friss felmérés szerint azonban bőven van még javítanivaló, akár az ételek összetételét, akár az étkezés körülményeit nézzük.
Nemzetközi tanulmányok is megerősítik, hogy az iskola kiváló terep a gyerekek helyes táplálkozási szokásainak kialakításához, az egészséges étkezés alapelveinek elsajátításához. Ebben jelentős szerepe lehet az iskolai közétkeztetésnek, más kérdés, hogy ennek mennyiben tud megfelelni.
Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) 2008-ban felmérést készített arról, mi a helyzet e téren az általános és középiskolákban. Nemcsak a menzák állapotára voltak kíváncsiak, hanem vizsgálták az iskolai büfék, sőt az iskolákban felszerelt étel- és italautomaták kínálatát is. Most a legfontosabb tapasztalatokat adjuk közre.
Eszerint országszerte a csaknem egymillió tanuló nagyjából fele ebédel az iskolában, ezen belül a kisiskolások a legnagyobb arányban, míg a középiskolában már csak minden ötödik diák étkezik a menzán.
A legtöbb helyen kellő figyelmet fordítanak arra, hogy szellős, világos, tiszta ebédlő és szépen terített asztal várja a diákokat, de minden ötödik iskolában hiányoznak a kulturált étkezés alapvető feltételei. Egyáltalán nem elhanyagolható szempont, mennyire étvágygerjesztő a tányérra kerülő fogás, e szempontból nem tűnik kiemelkedőnek, mégis említésre méltó, hogy az iskolák 2 százaléka jelezte, hogy a menzán feltálalt étel nem ismerhető fel (Észak-Magyarországon az arány 8 százalék volt, ami messze kiemelkedik az országos átlagból). Ugyancsak elgondolkodásra érdemes, hogy az iskolák 29 százalékában nem történt elégedettségi felmérés a gyerekek körében, azaz senki nem volt kíváncsi arra, hogy az ott ebédelő diákok miként vélekednek a körülményekről és a minőségről.
Van még mit tenni az ételek mennyisége és minősége terén is, hiszen bár az iskolák többségében csökkentett zsír- és sótartalmú ételeket tesznek a diákok elé, a kívánatosnál jóval ritkábban kerül az asztalra hal és zöldségféle, és az iskolák fele a vizsgált 10 napos periódusban egyetlen egyszer sem kínált teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret vagy pékárut a gyerekeknek.
És hogy mit isznak a gyerekek az iskolában töltött idő alatt? Tejet nemigen, hiszen az intézmények csupán 15 százaléka vesz részt az iskolatejprogramban. A válaszadó iskolák több mint felében (64 százalékában) kizárólag az illemhely áll rendelkezésre azoknak a nebulóknak, akik sima csapvízzel szeretnék oltani szomjukat. Azokban az iskolákban, ahol ez megoldott, jellemzően ivókutakból és kis százalékban kihelyezett ballonos automatából juthat ivóvízhez, aki szomjas.
Az egészséges iskolabüfé program az iskolák 78 százalékában részben vagy egészében megvalósult, ami a kínálat javulásában is megmutatkozik. A teljes kiőrlésű gabonából készült termékek már csak a büfék 26 százalékából hiányoznak és valamivel nagyobb azoknak az árusítóhelyeknek az aránya, ahol egyáltalán nem lehet gyümölcsöt vásárolni. A zöldség ugyan többnyire jelen van a polcokon, de csak szendvics alkotóelemeként, önállóan alig (a büfék mindössze 9 százalékában). Minden ötödik büfében nem árusítanak tejet, és csak 60 százalékukban juthatnak a diákok kefirhez vagy joghurthoz.
Az eddig felsoroltaknál jóval népszerűbbek a sós és édes nassolnivalók, hiszen a büfék több mint 90 százaléka árusít csokoládé- és müzliszeletet, emellett azonban csak az árusítóhelyek felében kapható egészséges rágcsálnivaló (aszalt gyümölcs, almacsipsz) is.
Ha pedig a szomjas diák nem az illemhely, hanem az iskolai büfé felé veszi az irányt, akkor választhat a szénsavas vagy szénsavmentes ásványvíz (az iskolák több mint 90 százalékában), a cukrozott szénsavas üdítőitalok (75%), az 50–100%-os gyümölcslé (64%), a csökkentett cukortartalmú vagy cukormentes szénsavas üdítőitalok (több mint 60%), sőt az energiaitalok (20-25%) közül.
Az iskolák egyharmadában van étel- és italautomata (jobbára az utóbbi). Az ételautomaták mindössze 2 százalékából vásárolható gyümölcs, az italautomaták több mint felében van tea és kávé, 3 százalékából pedig akár energiaital is vásárolható. Végül fontos megállapítás, hogy az automatákon nagyon ritkán tüntetik fel a forgalmazott ételek-italok táplálkozás-egészségügyi értékeit.
Van tehát mit tenni a helyzet javítására, melyhez mintaként szolgálhatnak azok az európai országok, ahol már megvalósult a közétkeztetés reformja (pl. Belgium, Hollandia, Anglia, Skócia, Finnország, Franciaország, Bulgária), melynek következtében megnövekedett a zöldségek, gyümölcsök és tejtermékek fogyasztása a gyerekek körében.
Az óvodai közétkeztetésről is készült hasonló körkép 2009-ben, melynek legfontosabb tapasztalatait hamarosan közreadjuk.
