Európai körkép a megelőzhető fertőzésekről
Védőoltásban nagyhatalom vagyunk 1.
Az egyes európai – akár uniós, akár unión kívüli – országokban az életkor szerinti védőoltások, az ún. Nemzeti Immunizációs Programok (NIP), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásain alapulnak.
Bár az alapelvek azonosak, a megvalósítás a részleteket illetően szinte annyiféle, ahány ország van, még ha az eltérések – kevés kivételtől eltekintve – nem lényegiek is. Eltérések vannak például abban, hogy hány hónapos korban kezdve (két vagy három hónapos kor) és hány beadandó dózissal, milyen időközökkel oltanak. (A www.euvac.net honlapon minden európai ország NIP-je elolvasható.)
A hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján kialakított magyar NIP 10 fertőzés ellen (tuberculosis, diphteria, pertussis, tetanus, poliomyelitis anterior acuta, Haemophilus [ hemofílusz] influenzae b, morbilli, rubeola, mumpsz és hepatitis B) biztosít térítésmentesen prevenciót. Az Európai Unió tagországai között ebben kiemelkedőek vagyunk: az oltásokkal megcélzott infekciók járványügyi helyzete kevés országban olyan kedvező, mint nálunk, éppen a magas, közel 100 százalékos átoltottságnak köszönhetően. Különösen azért figyelemre méltó mindez, mert országunk az Európai Unió keleti szélén egyfajta bástyaként áll a tőlünk keletre és délre fekvő országokból utazni, vagy éppen kivándorolni vágyók előtt. Bár védőoltásokat ezekben az országokban is kapnak a gyerekek, mégis rendszeresen lehet olvasni a szakirodalomban és az Európai Betegségmegelőző és Járványügyi Központ (E-CDC) jelentéseiben a védőoltásokkal elkerülhető fertőzések kisebb-nagyobb helyi járványairól.
Az Európai Unióban az életkor szerint adott védőoltások rendjét – bár vannak harmonizációs törekvések – továbbra is minden tagország belügyének tekintik: az adott ország joga dönteni mind az oltottak köréről, mind a bevezetendő oltásokról, mind a finanszírozás módjáról. Számos szakmai testület minden, Európában világra jött gyermek alapvető emberi jogaként deklarálja a védőoltások nyújtotta egészségelőnyhöz való szabad hozzáférést. Több olyan EU tagország is van, ahol – hazánkhoz hasonlóan – törvény rendelkezik a NIP-ben rögzített vakcinákhoz való hozzáférésről és az immunizáció végrehajtásáról is. Ennek akadályozása esetén a szülő nemcsak nálunk vonható felelősségre, hanem például Szlovéniában is. Minden országban törekednek a minél nagyobb arányú átoltottság elérésére és fenntartására, ám ezt különböző módokon érik el. Akárcsak nálunk, vannak másutt is életkor szerint kötelezően előírt oltások – főleg a volt szocialista országokban, ahol az oltások emellett térítésmentesek.
Érdekes a helyzet Szlovákiában: vannak kötelezően előírt oltások, ám a vakcinák közül a többkomponensű újabb változatok gyógyszertári forgalomban kaphatók. Akik ezeket választják, azoknak a kötelező és az új közötti árkülönbséget kell csak megfizetniük.
Ausztriában, Olaszországban és Spanyolországban tartományonként más-más megoldások vannak: a vakcinák egy részét a regionális önkormányzatok, másik részét a családok fizetik ki, ám így az átoltottság sehol nem éri el a magyar arányokat.
A német és a francia gyerekek szüleinek csak ajánlják az oltásokat, de ha azokat a gyerekek nem kapják meg, nem járhatnak bölcsődébe, óvodába – tehát indirekt módon mégis kötelezők az oltások.
A skandináv országokban sincs kötelezően előírt, csak ajánlott oltás, azonban minden gyermekkorban adott vakcina térítésmentes, és az átoltottság is a mienkhez hasonlóan magas, nem csupán az ingyenesség, hanem a jó felvilágosító program eredményeként – ott ugyanis már a várandósság alatt kapnak a leendő édesanyák szóban és írásban is információkat a védőoltásokról.
Cikksorozatunk második és harmadik részében hat megelőzhető fertőzés esetében vesszük sorra a védőoltások helyét, szerepét és eredményeit.
