Függőséget okozó agymosó eszköz
Bébiszitterrel többet tévézik a gyerek
A Journal of Pediatrics legutóbbi számában megjelent tanulmány szerint azok a gyerekek, akikre bébiszitterek vigyáznak, az átlagosnál is többet néznek televíziót. Néhány amerikai államban már törvény szabályozza, hogy az engedéllyel rendelkező gyerekvigyázók és gyerekgondozó intézetek mennyi tévénézést engedhetnek a kicsiknek.
Magyarországon szabályozás híján még nagyobb a szülők felelőssége.
A cikk szerzői megjegyzik: fontos, hogy a szülők minőségi bébiszittereket keressenek gyermekeik mellé. Vizsgálatuk szerint az iskolás kort még nem elért gyermekek az ajánlott mennyiségnél, és az előzetes várakozásoknál is sokkal több időt töltenek a televízió és a számítógép-monitor előtt.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlása szerint az iskolába még nem járó gyerekek napi 2 óránál ne üljenek többet képernyő előtt, a vizsgálat szerint viszont ennél átlagosan 66 százalékkal nézik többet a tévét a kicsik. Azok a gyerekek, akikre bébiszitter vigyáz az otthonukban, az ajánlottnál 87 százalékkal többet ülnek a képernyő előtt.
Egy másik vizsgálat szerint, amely az American Journal of Public Health legutóbbi számában jelent meg, a tanulmányozott 11 ország 12 600 televíziós hirdetésének 67 százaléka próbálta rávenni a nézőt egészségtelen táplálék megvásárlására – olyan idősávban sugározva, amikor gyermekek is nézik a televíziót. A vizsgálatot azért végezték, mert egy korábbi megállapítás szerint az evésre buzdító reklámok után a gyerekek kétszer annyi kalóriát fogyasztanak, mintha például játékreklámot néztek volna, és a televízió elhízást okozó hatása nem is pusztán az előtte való ülés miatt alakul ki, hanem ehhez hozzáadódik a reklámok káros hatása is.
Az uniós országok közül Német-, Spanyol- és Görögország vezet azon a téren, mennyi olyan reklámot sugároznak a tévék, amelyek közvetlenül a gyermekeket akarják – például népszerű rajzfilmfigurák szerepeltetésével – egészségtelen táplálékok fogyasztására rábírni, míg Svédországban tilos a 12 éven aluliak ilyenfajta célbavétele.
A nyugati országokban a felnőttek átlagosan 4 órát töltenek tévénézéssel (azaz többet, mint bármi más szabadidős tevékenységgel), közülük, ahogy a gyermekek közül is sokan egyenesen tévéfüggők: bár szeretnék, nem tudják abbahagyni a tevékenységet, egyre több időt fordítanak szenvedélyük kielégítésére, az mégis egyre kisebb örömöt nyújt a számukra, elhanyagolják a szociális, családi és iskolai/munkahelyi aktivitást, ha valami miatt nem nézhetnek tévét, megvonási tüneteket tapasztalnak.
Egy 2000-es Gallup-felmérés szerint 10-ből négy felnőtt, míg a serdülők közül 10-ből 7 érzi úgy, hogy túl sok időt tölt tévézéssel.
Herbert Krugman kutatásai szerint tévénézés közben az agy bal agyféltekei üzemmódból dominánsan jobb agyféltekei működésbe kapcsol, majd belső, úgynevezett endogén opiátok termelődése indul be. Ezek a molekulák ugyanazokat a receptorokat ingerlik, mint amelyeket a külső opiátok, azaz az ópium, a heroin, a morfin vagy a kodein. Ez magyarázza, hogy a tévémegvonás tünetei hasonlóak az opiát-megvonáséhoz: szorongás, frusztráltság, depresszió.
Thomas Mulholland pszichofiziológus kutatásai szerint ráadásul a tévénézés révén agyunk alfa-állapotba kerül, ami a hipnózishoz hasonló, kevésbé fókuszált, befolyásolható tudatállapotot jelent (ez ideális a reklámok hatásához: tudatosan nem tudjuk elkerülni a befolyásukat, hiszen az tudat alatt érvényesül) – azaz a televízió egy igazi függőséget okozó, agymosó eszköz.
