A kövérség a génekben rejlik? – pro és kontra
Kövér gyerekek: életmód vagy genetika?
Nem tehetek róla, rossz géneket örököltem – halljuk gyakran, ha a súlytöbblet kerül szóba. De mit mond erről a tudomány? Az életmódon vagy a géneken múlnak-e a fölös kilók? A válasz nem egyértelmű, és a megoldás valószínűleg valahol középen van.
Az életmódon – legalábbis a michigani egyetem szakemberei szerint, akik az elrettentő statisztikai trendeket látva fogtak újabb lázas kutatásba: míg 1980-ban az amerikai kisiskolások 6,5 százaléka minősült kövérnek, ez az arány mára 19,6 százalékra emelkedett.
Több mint ezer hatodikos diák körében elvégzett felmérésük szerint a túlsúlyos gyerekek 58 százaléka vallotta, hogy naponta legalább két órát ül a tévé vagy a videójáték előtt, míg normális testsúlyú társaik csupán 41 százaléka tartozott ebbe a csoportba. Úgy tűnik, hogy az iskolai étkezés sem kedvez az alaknak, ugyanis a kövér tanulók 45 százaléka nem otthonról csomagolt tízórait és ebédet fogyaszt, hanem mindig azt eszi, amit az iskolában kap; ez az arány csak 34 százalék volt azok körében, akik nem küzdenek súlyproblémákkal. A kövér gyerekek lényegesen nagyobb hányadáról derül ki, hogy semmilyen testmozgást nem végez rendszeresen, semmilyen sportegyesületnek nem tagja, sőt gyakran felmentést kér még az iskolai tornaórák alól is.
Az American Heart Journal által nyilvánosságra hozott adatok szerint a megkérdezettek több mint 30 százaléka fogyaszt rendszeresen üdítőitalt; a gyerekek kevesebb, mint fele válaszolta, hogy a felmérés előtti napon legalább két adag zöldség vagy gyümölcs került a tányérjára; és csak alig 30 százalék körül volt azok aránya is, akiknél nem teljesül az egészséges életmód ama követelménye, hogy a hét öt napján legalább 30 percet mozogjanak.
A kövérek és nem kövérek életmódja közötti markáns különbségeket látva a kutatók úgy gondolják, hogy nem elsősorban a genetikai tényezők, hanem az étkezés és a testmozgás befolyásolja, kiből válik elhízott gyerek. Álláspontjuk szerint csak akkor merülhetne fel komolyabban az öröklődés szerepe, ha a két csoport életmódja jobban közel állna egymáshoz. Mindazonáltal megjegyzik, hogy extrém kövérség esetén létjogosultsága lehet a genetikai vizsgálat elvégzésének.
A genetikán – legalábbis a leptin (az étvágyat és ennél fogva az elfogyasztott táplálék mennyiségét befolyásoló hormon) hiányának genetikai hátteréről szóló korábbi beszámolók szerint. Ugyancsak az örökletes tényezők jelentőségét vetette fel az a nemrégiben közzétett kutatás is, melyről az American Journal of Human Genetics számolt be októberben. A philadelphiai gyermekkórház munkacsoportja dr. Struan F. A. Grant vezetésével akkor arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekkori kövérséghez kapcsolódva gyakrabban fordulnak elő bizonyos gének kópiaszám-eltérései (többszörös génvesztés vagy -megkettőződés).
És hogy hol van az igazság? Valószínűleg középen. Bár a géneknek is lehet némi szerepük, valószínűleg nem számít forradalmi felfedezésnek az a kijelentés, hogy megfelelő életmóddal sokat tehetünk az egyedüli és örök bűnbaknak kikiáltott genetika ellen.
