Történet tizenkét betegről és egy orvosról

Andrew Wakefield brit orvos, akit egészen 1998-ig nemigen ismertek egy londoni kórház falain túl. Ekkor azonban megjelent egy cikke a világ egyik legtekintélyesebb orvosi szaklapjában, a The Lancetben, melyben határozottan állította, hogy autizmust okozhat, ha egy kisgyerek megkapja a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen védelmet nyújtó kombinált vakcinát, az MMR-t. Ezzel egy pillanat alatt kiengedte a szellemet a palackból, akit a jelek szerint az azóta eltelt tizenhárom évben sem lehetett visszagyömöszölni a helyére.

Ennek jeleként szinte pillanatokon belül hatalmasat zuhant az addigra már elfogadott és széles körben alkalmazott védőoltás népszerűsége és azóta sem tudta visszaszerezni. A megrettent szülők sorra utasították vissza az oltás beadatását – ne feledjük, hogy a bevezetőben említett 18 százalékos elutasítás csak az Egyesült Államokban sokmillió szülőt jelent! Az Egyesült Királyságban például sokan döntöttek úgy, hogy a kombinált oltóanyag helyett inkább három külön oltást kérnek – egészen addig, amíg a gyártó cég néhány évvel ezelőtt beszüntette ezek gyártását, és gépsorait teljes egészében a korszerű MMR vakcinára állította át, ami még tovább rontotta az egyébként sem rózsás helyzetet.

Az „eredmény” természetesen nem maradt el, hiszen a világ különböző pontjain azóta újra és újra megjelennek azok a betegségek, melyekről már azt hittük, hogy csak a könyvekben találkozunk velük. Néhány évvel ezelőtt például éppen a szomszédos Ausztria egyik Waldorf-iskolájából indult el egy halálos áldozatokat is követelő kanyarójárvány, de 2009-ben az Egyesült Államokban is több százan betegedtek meg mumpszban – a kórokozót feltehetőleg éppen az Egyesült Királyságból hurcolta be egy 11 éves fiú egy New Jersey környéki gyerektáborba.

A Lancet-cikk óta már a világ sok pontján számtalanszor bebizonyították, hogy Andrew Wakefield állítása enyhén szólva nem állja meg a helyét, és a szerzőtársak közül is mindenki rendre visszavonta akkori állítását, ez azonban sajnos nem sok javulást hozott. Tavaly az is világossá vált, hogy minden bizonnyal többről van szó, mint akaratlan szakmai melléfogásról. Februárban a tekintélyes szaklap hivatalosan is visszavonta 1998-as cikkét, miután bebizonyosodott, hogy Wakefield kutatását az autista gyerekek nevében indult kártérítési perekben érdekelt ügyvédi körök pénzelték 55 ezer fonttal. Kiderült például, hogy Wakefield egy orvosi konferencián nevetgélve mesélte, hogy annak idején fia születésnapi partiján gyűjtötte a vérmintákat úgy, hogy minden gyereknek öt fontot fizetett, aki hajlandónak mutatkozott a véradásra. További vádpontként fogalmazódott meg, hogy a kutatásainak helyt adó londoni kórházban olyan gyerekeknek is kellemetlen és fájdalmas vizsgálatokon (például gerinccsapoláson vagy vastagbéltükrözésen) kellett átesniük a „tudomány” érdekében, akiknek a kutatásban való részvételét valójában semmi nem indokolta.

Mindezeket példátlanul hosszasan mérlegelve a brit orvosi kamara (GMC) tavaly kizárta tagjai sorából az 53 éves orvost. A döntést azzal indokolták, hogy Wakefield orvoshoz méltatlan módon viselkedett, amikor a gyerekek érdekei elé helyezte saját önös érdekeit, így hanyag és nemtörődöm módon járt el. Ezt követően Wakefield az Egyesült Államokba távozott, ahol jelenleg is él. És persze nyilatkozik is, olyanokat például, hogy „meg vagyok róla győződve, hogy a kizárásról hozott döntés mögött a kormány nyomása áll”.

A szakmai körök szerencsére nem így látják, és az autizmus és az MMR oltás kapcsolatát cáfoló újabb és újabb kutatások mellett legutóbb például a The Lancet és a British Medical Journal is elítélte Andrew Wakefield tetteit és elhatárolta magát a brit orvostól.

Azonban az a legérdekesebb a történetben, hogyan tudott ekkora és ilyen hosszan tartó pusztítást véghez vinni a szülők körében a tizenhárom évvel ezelőtti állítás. Ehhez előbb olvassunk bele bármelyik orvosi kutatásokkal kapcsolatos honlap hozzászólásaiba, ahol a laikusok „hülye brit tudósok” pillantásra sem érdemes bohóckodásának minősítenek és még csak végigolvasni sem hajlandók olyan tudományos állításokat, melyek több tíz-, sőt százezer fős betegcsoporton szerzett tapasztalatokon nyugszanak. Azt pedig tudni kell, hogy Wakefield mindössze tizenkét (!) gyerek adatai alapján fogalmazta meg határozott véleményét arról, hogy – szerinte – egészen biztosan nem véletlen egybeesésnek tulajdonítható az MMR oltás és az autizmus között feltételezett összefüggés, hanem valóban a vakcina okozza a betegséget.

Az általa keltett pánik ennek ellenére érthetetlen módon kitört és azóta sem sokat csillapodott. A bevezetőben idézett amerikai felmérés szerint a megkérdezettek 69 százaléka ismeri a tévhiteknek táptalajt adó Wakefield-cikket, a kutatás későbbi sorsát és igen lesújtó szakmai megítélését azonban már csak 47 százalékuk – noha ez történetünk szempontjából korántsem mindegy.