Védőoltásban nagyhatalom vagyunk 3.

4. A Hib-fertőzés

A Haemophilus influenzae B- (Hib) fertőzés elleni küzdelem az utóbbi két évtizedben zajlott; a vakcinológiai egyik fényes sikertörténete, hogy a ma születő csecsemők ezt a fertőzést már elkerülik, míg nem egészen 20 éve a Szent László Kórházban évente több-Hib szepszist, Hib-meningitiszt (agyhártyagyulladást), néha halálos végű epiglottitiszt (gégegyulladást), a gyógyultak között maradványtüneteket (halláskárosodás, epilepszia) láttunk. A Hib-infekcióval kapcsolatos az a fontos tapasztalat, hogy a betegség súlyos formái csak akkor számolhatók fel, ha minden gyerek megkapja a csecsemőkori oltások mellett egy-kétéves kor közt az emlékeztető oltást is. Ha ez elmarad – mint például Angliában –, a csak csecsemőkori oltások után a fertőzés visszatérhet. A Hib-prevenció sikere tehát egyértelmű ugyan, de a járványügyi felügyelet fenntartása továbbra is fontos, mert a kórokozó változékonysága elméletileg esélyt adhat újabb fellángolásra. 

5. A járványos gyermekbénulás – a „polio”

Az 1. részben már említettem az idén tavasszal 128 gyereket érintő poliomyelitis-járványt, 10 halálesettel, Tádzsikisztánban. Szó sincs arról, hogy a vakcina lenne hatástalan! Volt már hasonló szörnyűségre példa, nem is egy – például egy hollandiai járványt a védőoltásoktól elzárkózó vallási közösség indított útjára, egy albániai járvány pedig 18 év poliomentesség után tört ki az oltóanyagok nem megfelelő tárolása és ezért hatástalanná válása miatt. Az 1989-es kínai járvány tízezer halálesettel közvetve a családonként csak egy gyermeket engedélyező népesedéspolitikának köszönhető, a tilosban születő második, harmadik stb. gyerek ugyanis sokszor semmiféle nyilvántartásban, statisztikában nem szerepelhetett, így az amúgy kötelező oltásokat sem kaphatta meg. Bulgáriában 1991-ben a rendszerváltás volt a „bűnös”: egyes csoportok úgy értelmezték, hogy a szocializmussal együtt a kötelező oltásoknak is búcsút inthetnek; az eredmény 43 paralízises eset volt. Néhány éve évente már „csak” legfeljebb ezer bénulásos esettel kellett számolni Nigériában, Indiában, Pakisztánban és Afganisztánban, a világ többi országa az évben poliomentes volt. Fontos kiemelni, hogy vírusellenes szer nem áll rendelkezésre, a megelőzés az egyetlen út – tehát pusztán amiatt, mert Magyarországon régóta nem fordult elő polio, nem mondhatunk le az oltásról, hiszen behurcolt eset bármikor előfordulhat.

6. A kanyaró 

Szégyenszemre igazi európai probléma lett ismét a kanyaró – nagy tévedés azt hinni, hogy e fertőzés csak a fejlődő országokat érintheti: 2002-ben például Olaszország Campania tartományában 594, kórházi kezelést is igénylő kanyarós volt, a fertőzöttek közül négyen meghaltak. A betegség főként iskoláskorú gyerekeket érintett. Két éve Ausztriában, Salzburgban és környékén okozott riadalmat egy Waldorf-iskolából kiinduló, kiterjedt helyi járvány, amely a nem oltott gyerekek közt tört ki, de olyan felnőttek közül is szedte áldozatait, aki életkoruk miatt még nem kaptak kanyaró elleni oltást. De lehetne említeni Írországot, Németországot, az Egyesült Királyságot, Svájcot is – a tanulság ugyanaz: ha 90–95 százalék alá esik az átoltottság, nem lehet a kanyaró újabb és újabb fellángolásaitól megszabadulni. Az oltás hatása ilyenkor csak annyi, hogy nő a járványok közötti időtartam, és nem a csecsemők, a kisgyerekek, hanem az idősebbek köréből szedi áldozatait a betegség, gyakran súlyos lefolyással. Magyarországon főként behurcolt esetek fordulhatnak elő, de kérdéses, hogy az orvos felismeri-e a jellegzetes tüneteket. Ha valaki a még kötelezően nem oltott generációkból (1968/69-es évjárat előttiek) járványos területre érkezik turistaként vagy munkavállalóként Nyugat-Európába, számolnia kell a fertőződés kockázatával, különösen azokban az országokban, ahol viszonylag sokan oltatlanok.