A járványok a szomszédban vannak
Védőoltások: minek harcolni ellenük?
A vakcinák megjelenésével egyidős az ellenük – gondolkodó ember számára sokszor felfoghatatlan hévvel és tájékozatlansággal – harcoló, zömében laikus csoportok tevékenysége is. Hiába vannak az ún. „antivakcinációs lobbi” tagjai szám szerint kevesen, a hatásuk mégis kiszámíthatatlanul nagyra is nőhet.
Ennek illusztrálásra elég utalni a közelmúlt egyik eseményére, a „kanyaró vakcina – autizmus” tévhit-lavinát elindító orvos, dr. Wakefield állításainak egyértelmű cáfolatára, a brit orvosi kamarából való végérvényes kizárására. Mindez helyes, ám elkésett állásfoglalás; időközben alig beláthatóan kitolódott a kanyaró eradikáció ideje, és a számos elkerülhető halálesetnek, emberi tragédiának, a vakcinaellenesség következményeinek még messze nincs vége.
Antivakcinációs lobbi: téves és félincormációk alapján hozott döntések
A hazai helyzet ezen a téren még elfogadható, de tendenciájában romló. A kötelező oltások ellen ágáló szülők – sajnálatos módon – éppen a fiatal felnőtt, sokszor értelmiségi, a televízió, a sajtó híreiből véleményt alkotó, tudományos ismereteiket a világhálóról összegyűjtő, zömében más téren is „alternatív” gondolkodású emberek közül kerülnek ki, akik személyes döntési szabadságukat érzik gátolva a gyermekeiknek vagy nekik maguknak felajánlott védőoltások miatt. Speciális kommunikációs stratégia kidolgozására lenne mihamarabb szükség, mert az „alternatívok” véleményformáló hatása kifejezettebb lehet a szakemberekénél – pedig egy vakcina jó hírén esett csorbát helyrehozni, a szükséges bizalmat helyreállítani évtizedekbe telhet.
A fertőző betegségek nem tűntek el teljesen
Való igaz, az utóbbi évtized során a kifejezetten fertőző betegségekkel foglalkozó kevés infektológusnak is ritkán van alkalma számos, éppen a vakcinációnak köszönhetően ritkává vált kórképpel szembesülni, ám számos példa van arra, hogy ezeket a betegségeket nem szabad elfelejteni, mert bármikor ismét visszatérhetnek. Röviden összefoglalva a lényeget: a védőoltásoknak köszönhetően áll fenn az a nagyon jó járványügyi biztonság, aminek következtében Magyarországon ma már nem látunk a gyermekekben torokgyíkot, pár évtizede már nem fordultak elő járványos gyermekbénulás esetek és extrém ritkaság lett a csecsemőkori tébécés agyhártyagyulladás. Azonban ez a jó helyzet – amely a védőoltásoknak köszönhető ún. populációs védettségen, azaz a nyáj-immunitáson, vagyis az adott földrajzi helyen lakó emberek immunitásán alapul – igen törékeny, azaz bármikor megszűnhet, és akkor kezdhetünk megint minden elölről.
Kanyaró a szomszédban, gyermekbénulás Tádzsikisztánban
A legtöbb, jelenleg már éppen a védőoltásoknak, illetve a magas átoltottságnak köszönhetően féken tartott kórokozó ugyanis most is jelen van a környezetünkben, és képes ismét betegséget okozni, ha lesznek ismét olyanok, akik megfertőzhetők! Csak pár száz kilométert kell utaznunk bármelyik irányba Magyarországról, és máris olyan helyre érünk, ahol például az MMR (mumpsz-morbilli-rubeola) vakcina vélt mellékhatásaitól való pánik következtében kisebb-nagyobb kanyarójárványok zajlanak le, és a kanyaró szövődményei miatt egész életükre megnyomorodott gyermekekről jelennek meg cikkek Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, de az északi országok és az Egyesült Királyság sem kivétel. A volt Szovjetunió tagországaiban kivétel nélkül megingott a korábban szilárd gyermekellátó és prevenciós fegyelem – lett is világot rengető diftériajárvány több tízezer bevallott esettel, számos halálesettel, mely végre lecsengőben van. Idén áprilisban jelentették az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a tádzsikisztáni, 128 gyereket érintő poliomyelitis járványt, 10 halálesettel.
Romániai kanyarójárványról az elmúlt években a hazai sajtó is többször hírt adott. Bulgária jelenleg is küzd a nemrég kirobbant, több ezer gyermeket érintő kanyarójárvánnyal, amely vándorló életmódú, védőoltásokkal alig elérhető embercsoportokban terjed. Nincs tehát egyetlen védőoltás sem, melyet, mint immár feleslegeset, félretehetnénk.
Ahol nem kötelező, ott is kötelező a védőoltás
A világ minden országában kapnak védőoltásokat a gyerekek, meghatározott, életkorhoz kötött rendszerben (ezek az úgynevezett Védőoltási Naptárak). Csak igen kis eltérések vannak abban, hogy éppen hány hónapos korban kezdve és milyen fajtákat, mivel az oltások alkalmazása mindenhol az Egészségügyi Világszervezet ajánlásain alapul. Van abban is eltérés, hogy kötelezőek-e, törvény által előírt módon, mint sok európai országban, köztük nálunk is, vagy nem kötelezőek, de ilyen országokban általában csak azok a gyerekek mehetnek közösségbe, járhatnak iskolába, akik megkapták az előírt oltásokat, tehát a kényszer fennáll, de kevésbé direkt.
Ki fizeti a számlát?
Különbségek vannak abban is, hogy ki vállalja a védőoltások költségeit. Általában minden olyan országban, ahol az életkorhoz kötött oltások kötelezőek, központi forrásból – nálunk például az állami költségvetésből – finanszírozzák is őket, de van itt is kivétel: például a skandináv országokban minden védőoltás térítés nélkül kapható és nem is kötelező, mégis a mi országunkhoz hasonlóan a gyerekek közel 100 százalékát beoltják, vagyis az ott élő szülők pontosan tudják, mennyire fontosak ezek. Van több olyan ország is, ahol részben a család, részben az önkormányzat fedezi az oltások árát – például a szomszédos Ausztria – és olyan is, ahol minden költség a szülőket terheli. Több országban nem kizárólag orvos adhat védőoltást; kérdés, mennyiben van ez így ténylegesen a mindennapi ellátás során (nálunk törvényi előírás szerint csak orvos immunizálhat).
A védőoltások tegnap és holnap
A védőoltások magyarországi története messzire, Mária Terézia idejére nyúlik vissza, amikor a betegségek megelőzése még szinte kizárólag az uralkodóknak, a felső tízezerhez tartozóknak állhatott rendelkezésére. Mária Terézia (1740–1780) ugyan megbetegedett fekete himlőben, de túlélte, és hallott arról, hogy létezik már megelőzési lehetőség a mai védőoltások elődjének tartott módszerrel, variolás hólyagból származó váladék skarifikációjával (bőrbe karcolásával). Minden gyermekét alávetette ennek az eljárásnak, és nem is betegedett meg egyikük sem. A mai értelemben vett védőoltások sorában is a fekete himlő elleni vakcina volt az első, amit napjainkra már összesen több mint két tucat, más fertőzés megelőzésére alkalmas vakcina követett, és újabbak várhatók a közeli jövőben is. Eddig egyedül a feketehimlőt sikerült temérdek erőfeszítéssel eradikálni az ellene kifejlesztett vakcinával, de furcsa, szomorú fintora az életnek, hogy a betegséget mégsem szabad elfelejtenünk, mert bioterrorista szándék bármikor visszahozhatja, félelmetes járvány alakulhat ki ma is.
A vakcinológia a fertőzésekkel foglalkozó infektológiának az egyik leggyorsabban fejlődő ága. A XX. században felmérték, mi volt az a beavatkozás vagy találmány, ami a leginkább hozzájárult ahhoz, hogy az emberek tovább éljenek – a védőoltások kerültek az első helyre, még a tiszta ivóvíz elé is! A ma fiatal szülők gyermekkorában a védőoltások szinte kizárólag az egészséges gyermekek számára ajánlott, fertőző betegségek elleni oltások voltak – ma pedig már van két olyan vakcina is, ami alkalmas rosszindulatú betegség megelőzésére (hepatitis B – májrák; humán papillomavírus fertőzés – méhnyakrák).
