Az optimizmus génje
Félig tele vagy félig üres a pohár?
Vannak, akik mindenben a rosszat látják, mindenhol bajt szimatolnak, és szinte minden mondatuk úgy kezdődik, hogy „én ezt úgyse…”. Ők az örök pesszimisták, akik nem bíznak magukban. Aztán vannak mások, akik mindenben meglátják a jót és a szépet, a kedvezőtlen élethelyzeteket is képesek a maguk javára fordítani, és szinte minden mondatuk úgy kezdődik, hogy „márpedig csakazértis…”. Ők az örök optimisták, akik bíznak magukban. A pohár pontosan felénél van a víz szintje. Félig üres vagy félig tele van?
A UCLA egyik most közzétett vizsgálata szerint a gének határozzák meg a dolgot. A derűlátás és az önbizalom kulcsa az oxitocin-receptor gén (rövidítve OXTR). Ha ennek a génnek adott pontján bizonyos nukleotidok nincsenek jelen, akkor valószínűbb, hogy az adott személy úgy látja, hogy félig tele van az a bizonyos pohár. Ha viszont hiánytalanul megvannak a nukleotidok, akkor a tudósok szerint „lényegesen alacsonyabb az önbecsülés szintje, valószínűbb a pesszimista életszemlélet, és jóval kifejezettebbek a depressziós tünetek”.
Bár a mostani eredmények sok szempontból áttörést jelentenek, az önmagában nem számít a spanyolviasz feltalálásának, hogy mi, emberek egy bizonyos „boldogsághányadossal” rendelkezünk, ami megszabja, mennyi derűlátással szemléljük a körülöttünk lévő világot. Ha a gugliba beírjuk, hogy „happy gene” (boldogsággén), akkor egy sor régebbi találatot is kapunk, melyek mind azt a következtetést hordozzák, hogy az általános lelki jólétet legalább felerészben örökletes tényezők határozzák meg. Nem minden tudós ért viszont egyet a „boldogsággén” pontos mibenlétét illetően. Míg a mostani kutatás szerint az OXTR felelős optimizmusunk szintjéért, addig mások egészen máshol keresgélnek: egyesek szerint például az idegi impulzusok átviteléért felelős szerotonint szabályozó 5-HTTLPR a „boldogsággén”.
A teljes cikket itt olvashatja.
