Ha a sampontól korpásodik a hajunk

Egy átlagos nyugati felnőtt naponta kilencféle kozmetikumot használ (ez a cosmeticdatabase.com adatbázisa szerint 126-féle összetevőt jelent). Bár egy-egy termék károsanyag-tartalma csekély, a naponta használt tusfürdő, fogkrém, testápoló, arcápoló, alapozó, púder, szemránckrém, sampon, kondicionáló, bőrfeszesítő, arcszesz és dezodor apró adagjaival éveken, évtizedeken keresztül rengeteget veszünk magunkhoz.

Kecskére a káposztát

A Magyarországon is érvényes uniós kozmetikai direktíva szerint a kozmetikumok gyártói a felelősek a termékeik hatásosságát és az ártalmatlanságukat bizonyító kísérletek elvégzéséért. Ha a használat során problémák merülnek fel, az unió illetékes tudományos bizottsága (Scientific Committee on Consumer Products, SCCP) bekéri a gyártótól a vizsgálati dokumentációt, majd ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy az adott szer ártalmas, betiltja azt. A fogyasztók szempontjából jobb lenne, ha a dolog fordítva működne: csak akkor kerülhetne forgalomba egy termék, ha biztos, hogy ártalmatlan. Most ugyanis miután egy anyag gyanússá válik, a legjobb esetben is 8-10 év, mire tiltólistára kerül.

A forgalomban lévő vegyi anyagok 80 százalékának nem ismerjük az egészségre gyakorolt hosszú távú hatását, 70 százalékukról pedig azt sem tudjuk, hogyan bomlanak le. Az 1940 és 1980 közötti negyven év alatt a szintetikus kemikáliák termelése a 350-szeresére nőtt; a vegyi anyagok nyolcada a kozmetikumokban kerül felhasználásra.

Hazánkban az unióba lépésig ésszerűbb volt a szabályozás: nem a kozmetikumok gyártóinak kellett beszámolni termékeik hatásairól a forgalomba hozatalkor, hanem állami intézmény vizsgálta azokat még a forgalomba kerülés előtt. Az EU-ban viszont szabadon áramlanak az áruk, és az egységes kozmetikai rendelet végrehajtásáért minden ország úgy felel, ahogy tud. A hazai gyártók az OÉTI-nek (Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet) nyújtják be a termékeik hatásaival kapcsolatos dokumentációt, de hogy a már piacra dobott termékkel kapcsolatban az időnként javasolt változtatásokat valóban végre is hajtják-e, azt már senki nem ellenőrzi.

A szabályozás túlzott mértékben bízik a gyártók jogkövető magatartásában, és ahogyan vannak jó tanulók és rossz tanulók, úgy vannak jól és rosszul teljesítő cégek is. Sőt, olyan termékek is vannak a piacon, amelyek nyilvántartásba sincsenek véve. A fogyasztókat az OÉTI nem informálhatja arról, mely cégek teljesítenek rosszul: ezt a kozmetikai rendelet külön paragrafusa tiltja meg.

A kozmetikumok veszélyei

A kozmetikumokban többek között veszélyesek lehetnek a színezőanyagok, a tartósítószerek (a gyártók elvárják, hogy egy kozmetikum legalább három évig eltartható legyen: kibírja a szállítást és a hosszú várakozást a polcokon) és az illatanyagok is. Mindhárom csoport leggyakoribb mellékhatása az allergia.

„A kozmetikai készítményekben általában olcsó ásványolaj-származékokat (paraffin, vazelin) használnak a jó minőségű növényi zsírok helyett. Ezek, azon túl, hogy elzárják a pórusokat, még függővé is teszik a bőrt” – mondja Markovics Vera, a Tudatos Vásárlók Egyesületének kozmetikus szakértője. „Az ásványolaj a bőrnek azt a képességét gátolja, amellyel lélegzik, megköti a nedvességet és méregtelenít. Lassíthatja a sejtek megújulását, ezáltal elősegíti a bőr korai öregedését. Ezen túlmenően bármilyen ásványolaj-származék rákkeltő policiklusos aromás szénhidrogéneket tartalmazhat.”

Érdemes – bár nagy odafigyelést igényel – elkerülni a legtöbb samponban, fogkrémben, tusfürdőben megtalálható, felületi feszültséget csökkentő, azaz habképző anyagot, a nátriumlauril-szulfátot – a nátrium angol neve után (sodium) gyakran SLS-nek rövidítik –, amelyet olcsósága miatt használnak. A szer nagyon erősen zsírtalanít, és bár a hajszálat letisztítja, a roppant érzékeny hajas fejbőrt tönkreteheti: a védőrétegétől megfosztott fejbőr vizet veszít, begyullad, korpásodik.

Egy vizsgálat, amely a Journal of Investigative Dermatology legutóbbi számában jelent meg, feltárja, hogy a nátriumlauril-szulfát milyen molekuláris mechanizmussal okoz bőrgyulladást (kontakt dermatitiszt): növeli egy úgynevezett transzkripciós faktor (gének átíródását szabályozó anyag) termelődését. Ennek eredményeképpen fokozódik az érkeletkezés, a sejtosztódás és a gyulladás (a mechanizmus – bár eddig egyértelműen nem bizonyosodott be – a tumorképződést is serkentheti).

Nincs biztosíték

Nemcsak nálunk, de az EU-ban és világszerte sehol sem szabályozzák, mi számít bio- vagy natúrkozmetikumnak. Minden cég maga döntheti el, hogy terméke dobozára ráírja-e a két jelző valamelyikét. Így van olyan natúrkozmetikum, amelyik mesterséges vegyi anyagokból készült, de adtak hozzá egy kis csalánkivonatot, illetve olyan is, amelyik ökológiai termesztésből származó, így növényvédőszer- és műtrágyaszennyezéstől mentes alapanyagokból készült.

A Tudatos Vásárlók Egyesülete azt ajánlja, hogy vásároljunk a német BDIH által minősített termékeket. Honlapjukon elolvashatjuk a német ÖkoTest fogyasztóvédelmi magazin termékértékeléseit, amelyek a bio- és natúrtermékeken túl az átlagos tömegcikkekkel is foglalkoznak.

Az Ép Test rovatban és a Fogyasztóvédelem rovat archívumában kozmetikumokkal kapcsolatos cikkek találhatók. A honlapon olvashatjuk a „kontrollált natúrkozmetikum”, azaz a BDIH-embléma értelmezését is: Németországban a Német Gyógyászati, Reformáru és Testápolószerek Gyártóinak Ipari és Kereskedelmi Szövetsége (BDIH) a tisztességes gyártók és a vásárlók számára egyaránt kedvezőtlen helyzet javítására (mert nem létezik a natúrkozmetikumokat szabályozó standard) átlátható megmérettetést kínál a natúrkozmetikumokat gyártó cégek számára. A „kontrollált natúrkozmetikum” embléma viselését a BDIH azon cégek termékeinek engedélyezi, amelyek:

• szintetikus anyagok helyett természetes alapanyagokat, növényi olajokat, viaszokat (lehetőleg ökológiai eredetűeket), állati termékeket (tej, zsír, méhviasz) használnak;
• nem tesznek szintetikus színanyagokat, allergizáló illatanyagokat, emulgeálószereket, szilikonokat, paraffint és más ásványolaj-származékokat a készítményeikbe;
• az anyagok mikrobiológiai biztonsága érdekében a természetes konzerváló anyagok és eljárások mellett (pl. illóolaj, antioxidánsok) csak az engedélyezett természetazonos konzerválószereket használják. Ezeket azonban a termékeken külön fel kell tüntetni.

A BDIH a gyártók felé környezetvédelmi kívánalmakat is megfogalmazott: csökkenteni kell a környezetet terhelő csomagolóanyagok használatát, így javasolják a visszaváltható csomagolóanyagokra való átállást. A BDIH-hoz hasonló minősítési rendszer az Ecocert és a The Soil Association is.

A pénz mozgat mindent

A 2008-as adatok szerint a kozmetikai ipar éves forgalma világszerte 190 milliárd, Európában 67 milliárd euró. Az eladások Latin-Amerikában és Kelet-Európában nőnek a leggyorsabban, évente 12,6 és 12,5 százalékkal. A szépségápolás annyira jó üzlet, hogy Françoise Meyers, a L’Oreál alapítójának unokája 18,8 milliárd dollárra becsült vagyonával a világ leggazdagabb asszonya.

A pénzszerző stratégia egyik bevett trükkje, ha egy kozmetikai cég gyógyszertárban árulja termékét: az egyszerű marketingfogás a vásárlók azon téves hiedelmeire játszik rá, miszerint a patika különlegesebb, biztonságosabb vagy hatásosabb termékeket árul, mint egy egyszerű illatszerbolt.