Dohányozni tilos, de nem mindenkinek

Sok helyen tilos dohányozni április elsejétől. Pontosabban január elsejétől, de az első három hónapot türelmi időnek tekintették, ezért eddig nem bírságoltak. A három hónap viszont március végén lejárt.

Orvos-magyar szótár

Orvos-magyar szótár mindenkinek...

Orvosi témájú szövegeket olvasva könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy "ez bizony nekem kínaiul van", de gyakorlatilag bárhol szembe jöhet velünk egy idegenül hangzó orvosi szó. Pedig az orvosi szaknyelv szavai nem kínai, hanem latin vagy görög eredetűek. 

A mostani eredmények cáfolják a korábbiakat

A művi abortusz mégsem okoz mentális zavart

Mintha nem okozna elég stresszt annak eldöntése, mit kezdjen a nő egy nem kívánt terhesség esetén, az utóbbi években több vizsgálat szerint is az abortuszon átesett nők körében nagyobb a beavatkozást követő mentális zavarok kialakulásának esélye.

 

A New England Journal of Medicine-ben közölt dániai vizsgálat azonban arra a következtetésre jutott, hogy alaptalan a fenti állítás. Mi több, bár az – első trimeszterben elvégzett – abortusz után nem növekedett a pszichiátriai problémák gyakorisága, az először szülő nők csoportjában viszont a szülés után megemelkedett ez az arány.
„Azoknak a nehéz helyzetben levő nőknek, akik nem tudják eldönteni, hogy megszakíttassák-e terhességüket, tudniuk kell, hogy nem kell tartaniuk semmilyen súlyos mentális zavartól, ha az abortuszt választják” – mondtaTrine Munk-Olsen, a Aarhus Egyetem epidemiológusa, aki a vizsgálatot vezette.
Munk-Olsen és munkatársai 350 000 olyan nőt választottak ki a dániai országos egészségügyi regiszterből, akik 1995 és 2007 között voltak elsőterhesek, és vagy megszülték gyermeküket, vagy megszakíttatták terhességüket. Korábban a résztvevők egyikének sem volt pszichiátriai zavara. A kutatók megvizsgálták, hogy közülük hányan fordultak pszichiáterhez a szülést vagy az abortuszt követő 12 hónapban, illetve az azt megelőző 9 hónapban.
Az abortuszt megelőzően a nők 1,46 százaléka, az abortusz után pedig 1,52 százalékuk keresett fel pszichiátert – a két adat közt nem volt statisztikai különbség. A gyermeküket megszülő nők közül 0,39 százalék fordult pszichiáterhez a szülés előtt, és 0,67 százalékuk a szülés után. Ez jelentős különbség, ami feltehetően a szülést olykor követő posztpartum depressziónak tudható be.
Ahogyan dr. Robert Blum, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem kutatója összefoglalta: a vizsgálat alátámasztotta azokat a kutatásokat, amelyek megkérdőjelezték a kapcsolatot az abortusz és a pszichiátriai problémák között. Amint mondta, nincs empirikus alapja azoknak az állításoknak, amelyek szerint létezne valamilyen posztabortuszos trauma, depresszió, poszttraumás stressz zavar vagy valami efféle. (Dr. Blum a mostani vizsgálatban nem vett részt, de 2008-ban publikált a kérdésről egy szisztematikus áttekintést.) Dr. Blum szerint azok a vizsgálatok, amelyek összefüggést találtak az abortusz és a későbbi mentális zavarok között, túlságosan kis esetszámúak és ezért kevéssé megbízhatóak voltak. Jelentős előrelépésnek tartja a mostani tanulmányt, mivel ez csak az először jelentkező mentális problémákat vizsgálta és összevetette az abortusz előtti és utáni adatokat.
Ugyanakkor dr. Blum felsorolta a tanulmány néhány fontos hiányosságát is: nem vették figyelembe a nők életkorát, a családi anamnézisben előforduló pszichiátriai problémákat, a társadalmi-gazdasági tényezőket, és azt sem, hogy tervezett terhességről volt-e szó. Részben ezek miatt sem várható, hogy az új tanulmány véget vessen az abortusz–mentális zavar vitának, amelyet egyébként sokkal inkább a politika táplál, mint a tudomány.

A New England Journal of Medicine-ben közölt dániai vizsgálat azonban arra a következtetésre jutott, hogy alaptalan a fenti állítás. Mi több, bár az – első trimeszterben elvégzett – abortusz után nem növekedett a pszichiátriai problémák gyakorisága, az először szülő nők csoportjában viszont a szülés után megemelkedett ez az arány.

„Azoknak a nehéz helyzetben levő nőknek, akik nem tudják eldönteni, hogy megszakíttassák-e terhességüket, tudniuk kell, hogy nem kell tartaniuk semmilyen súlyos mentális zavartól, ha az abortuszt választják” – mondtaTrine Munk-Olsen, a Aarhus Egyetem epidemiológusa, aki a vizsgálatot vezette.

Munk-Olsen és munkatársai 350 000 olyan nőt választottak ki a dániai országos egészségügyi regiszterből, akik 1995 és 2007 között voltak elsőterhesek, és vagy megszülték gyermeküket, vagy megszakíttatták terhességüket. Korábban a résztvevők egyikének sem volt pszichiátriai zavara. A kutatók megvizsgálták, hogy közülük hányan fordultak pszichiáterhez a szülést vagy az abortuszt követő 12 hónapban, illetve az azt megelőző 9 hónapban.

Az abortuszt megelőzően a nők 1,46 százaléka, az abortusz után pedig 1,52 százalékuk keresett fel pszichiátert – a két adat közt nem volt statisztikai különbség. A gyermeküket megszülő nők közül 0,39 százalék fordult pszichiáterhez a szülés előtt, és 0,67 százalékuk a szülés után. Ez jelentős különbség, ami feltehetően a szülést olykor követő posztpartum depressziónak tudható be.

Ahogyan dr. Robert Blum, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem kutatója összefoglalta: a vizsgálat alátámasztotta azokat a kutatásokat, amelyek megkérdőjelezték a kapcsolatot az abortusz és a pszichiátriai problémák között. Amint mondta, nincs empirikus alapja azoknak az állításoknak, amelyek szerint létezne valamilyen posztabortuszos trauma, depresszió, poszttraumás stressz zavar vagy valami efféle. (Dr. Blum a mostani vizsgálatban nem vett részt, de 2008-ban publikált a kérdésről egy szisztematikus áttekintést.)

művi abortusz terhességmegszakítás depresszió mentális zavarok

Dr. Blum szerint azok a vizsgálatok, amelyek összefüggést találtak az abortusz és a későbbi mentális zavarok között, túlságosan kis esetszámúak és ezért kevéssé megbízhatóak voltak. Jelentős előrelépésnek tartja a mostani tanulmányt, mivel ez csak az először jelentkező mentális problémákat vizsgálta és összevetette az abortusz előtti és utáni adatokat.

Ugyanakkor dr. Blum felsorolta a tanulmány néhány fontos hiányosságát is: nem vették figyelembe a nők életkorát, a családi anamnézisben előforduló pszichiátriai problémákat, a társadalmi-gazdasági tényezőket, és azt sem, hogy tervezett terhességről volt-e szó. Részben ezek miatt sem várható, hogy az új tanulmány véget vessen az abortusz–mentális zavar vitának, amelyet egyébként sokkal inkább a politika táplál, mint a tudomány.

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline )
Hozzászólások (2 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#1
Hű de érdekes. A tanulmányokban a kis esetszám mindig zavart engem is, de hát nincs más. Ebből a mostaniból viszont az jön le, hogy akkor az abortusz _önmagában tényleg nem faktor, hanem ott lesz érdekes a kérdés, amikor van személyes előzmény, családi előzmény, egyéb probléma, és emellé jön az abortusz. Nyilván, az abortuszok nagy része (többsége?) ilyen összetett probléma része, és akkor hozzájárul a mentális problémákhoz (vagy a súlyosabbá válásukhoz), csakhogy ha erről van szó, akkor megtévesztő ez a kurrens irányzat, hogy abortusz = mentális zavar mint következmény.

(Politika? Úgy gondolom, hogy még ha okoz is mentális zavart, akkor is csak egy embert kell utána kikezelni. Ha meg megszületik a nem kívánt / elhagyott gyerek, akkor utána lesz két kezelésre szoruló ember. És ez addig így lesz, ameddig nem pucoljuk ki az örökbefogadó rendszert, mert persze gyönyörű dolog az, hogy az örökbefogadó szülő már a szülőszobán ott van a gyerekéről lemondó anyával, magam is ismerek személyesen ilyen családot, de csak egyet, a többi örökbe fogadó szülő csak várt, várt, várt, miközben az újszülött baba elmúlt kéthetes, négyhetes, tízhetes, de persze az ő mentális problémái meg kit érdekelnek, ugye. Vagy esetleg kiderül, hogy az egész koraikötődés-elmélet is téves, és fölöslegesen fizetünk annyi kutató pszichológust; ennyi voltam mára demagógiából.)
 
válasza hozzászólásához
#2
Ez a tanulmány pedig épp az ellenkezőjét állítja:

http://magyarkurir.hu/hirek/az-abortusz-koezel-duplajara -noeveli-pszichiatriai-megbetegedesek-eselyet

„Ha meg megszületik a nem kívánt / elhagyott gyerek, akkor utána lesz két kezelésre szoruló ember.” Vagy nem, hanem lesz egy gyermeke megszületésével hirtelen „felnövő” anya (és apa) – ahogy az nagyon sok esetben így is van. Ez a nem várt gyermeket mégis megszülő anya kezelésre szorulásáról szóló szentencia épp olyan merő föltételezés, mint az, hogy ha tilos volna az abortusz, akkor mennyien halnának bele a sarlatánok miatt. Frászt. Akkor elegáns budai villák alagsorában végeznék el az abortuszokat illegálisan, jó pénzért, hiperbiztonságos körülmények közepette. Lenne rá nagy szaktudású orvos, ebben biztos vagyok. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy mióta szabad az abortusz, azóta nagyságrendekkel több van, mint annakelőtte. Bernard Nathanson professzor (egykori abortuszklinika-igazgató, majd az abortusz egyik legismertebb ellenzője, a Néma sikoly c. dokumentumfilm készítője) nem sokkal a halála előtt részletesen beszélt arról, hogy annak idején hogyan győzték meg hamis adatokkal az USA kormányzatát az abortusz liberalizációjának szükségességéről: az illegális abortuszok és az azok miatt megbetegedettek és meghaltak számát mesterségesen a sokszorosára hamisították. A propaganda nyilvánvalóan ma is folyik, már olyanokat is terjesztenek a „szabad választást” propagálók, hogy az abortusz biztonságosabb, mint a szülés. Aha, főleg a magzatnak, nemde?

Ami pedig az abortusz okozta pszichés, mentális zavarok, depresszió stb. létezésének (ál)kérdését illeti, arról érdemes elolvasni a szerencsétlen Albert Györgyi témában adott interjúit, írásait. Vagy megkérdezni bármelyik hagyományos vallás lelkipásztorait, hogy létezik-e ez a „szindróma”. Vagy a pszichológusokat, akik szintén az ebben szenvedőket próbálják gyógyítani, pl. Feldmár Andrást, Geréb Ágnest, Singer Magdolnát...
 
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!