A várandós nők szervezete egy vegyi raktár

Az Environmental Health Perspectives című lapban nyilvánosságra hozott adatok szerint akár olyan vegyi anyagok is bekerülhetnek az anya szervezetébe, melyek alkalmazását több mint három évtizeddel ezelőtt betiltották. A kaliforniai kutatókat meglepte, milyen sokféle káros vegyület megtalálható a várandós nők szervezetében – különös tekintettel arra, hogy sok tekintetben hiányosak az ismereteink az anyára és a fejlődő magzatra gyakorolt hatásokat illetően.

Az adatokat a NHANES (National Health and Nutritional Examination Survey) tanulmányból gyűjtötték, melyben az Egyesült Államok női populációját jól reprezentáló 268 várandós nő adatait elemezték. Összesen 163 vegyületet mutattak ki a résztvevők szervezetében, melyek közül az alábbiak a várandósok 99 százalékánál megtalálhatók voltak:

• Poliklórozott bifenilek (PCB) – több mint 209 klórozott vegyület keveréke, melyek felhasználása és forgalmazása ma már tilos az Egyesült Államokban, a környezetben azonban továbbra is jelen van. Korábban különféle elektromos berendezés gyártásához használták, ezért az 1977 előtt vásárolt termékekben még megtalálható lehet. Amennyiben a PCB-k nagy mennyiségben érik a szervezetet, úgy bőrelváltozások (pl. akne, kiütés) alakulhatnak ki. Egyes vizsgálatokban párhuzamot találtak a PCB-k és bizonyos ráktípusok előfordulásával. Korábbi kutatások azt is jelezték, hogy magasabb a PCB-szint azoknál az anyáknál, akik kis súlyú újszülöttet hoznak a világra. A magatartás és az értelmi fejlődés zavarait is megfigyelték azon anyák gyermekeinél, akik terhességük alatt PCB-vel szennyezett halhúst fogyasztottak.
• Szerves klórvegyületeket tartalmazó növényvédőszerek – ide tartozik a hírhedt DDT, melyet 1972-ben tiltottak be az Egyesült Államokban.
• Perfluór vegyületek (PFC) – a különféle anyagok rozsda-, olaj- és vízmentesítésére használt vegyületek. Felhasználhatók olyan fluorpolimerek előállításához is, mint amilyen például a teflon.
• Fenolok – egyes képviselőik megzavarhatják a belső elválasztású mirigyek (endokrin rendszer) működését, illetve befolyásolhatják a női nemi hormonok (ösztrogén) aktivitását.
• Polimbrómozott difenil-észterek (PBDE) – tűzbiztos gyártásához használták egészen addig, amíg be nem tiltották az Egyesült Államok több államában.
• Ftalátok – a műanyaggyártásban használt anyagok, melyek célja, hogy rugalmasabbá, átlátszóbbá és ellenállóbbá tegye a műanyagokat. Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Kanadában és több európai országban aggodalmak merültek fel egészségkárosító hatásukkal szemben, ezért sok helyen már betiltották vagy fontolgatják betiltásukat.
• Policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) – a légkörben lévő erős hatású szennyezőanyagok. Egyes képviselőiről bebizonyosodott, hogy rákot okzhatnak (karcinogének), módosíthatják a genetikai állományt (mutagének) vagy károsíthatják a magzatot (teratogének).
• Perklorátok – a perklórsav sói, melyek természetes körülmények között és mesterségesen előállított formában is megtalálhatók a környezetünkben. Az orvostudomány több mint öt évtizede használja a perklorátokat bizonyos pajzsmirigybetegségek kezelésére. Ipari alkalmazásaik közül kiemelendő pirotechnikai felhasználásuk, illetve rakéta-hajtóanyagként történő használatuk. Káros egészégi hatásaik azzal függnek össze, hogy a pajzsmirigyben megzavarják a jódfelvétel folyamatát.

A vizsgált terhesek 96 százalékánál kimutatható volt a BP (biszfenol-A) jelenléte, melyet a műanyagok átlátszóságának és keménységének biztosítására használnak. Ezen kívül megtalálhatók a várandósok szervezetében az epoxigyanták, melyekkel az ételeket és italokat tartalmazó fémdobozok belső felületét vonják be. Korábbi kutatások szerint a biszfenol-A a magzat szervezetébe jutva agyfejlődési zavarokhoz vezethet, illetve a későbbi életszakaszban elősegítheti bizonyos ráktípusok kialakulását.