Importált gyermekáldás - akár nagymamakorban is

A brit kórházakban elsősorban a hosszú várólisták, a rendelkezésre álló petesejtek és spermiumok korlátozott mennyisége, nem utolsósorban pedig a beavatkozások költsége viszi rá a reménybeli szülőket, hogy egy másik európai országban – leginkább Spanyolországban, Görögországban vagy Ukrajnában – keressenek meddőségi klinikát, de olyan távolabbi országok is szerepelnek az úticélok között, mint például az Egyesült Államok vagy India. A külföldi kezelések esetében igen nyomós érvként eshet latba az is, hogy az adott ország szabadabb teret enged az egyéni elképzeléseknek, így például – ahogyan a 66 éves brit kismama esetében is – gyakorlatilag nincs felső határa annak, milyen életkorig avatkozhatnak be az orvosok a természet rendjébe. Nem kétséges ugyanakkor, hogy egy külföldi kezelés kapcsán gondot okozhatnak a nyelvi nehézségek, és aggodalmat kelthet a megfelelő törvényi szabályozás hiánya is – a távoli klinikáktól idegenkedő párok többnyire éppen ezeket az érveket hozták fel az otthoni ellátás védelmében.
Nagyjából hasonló okok állnak a németországi házaspárok döntése mögött is, kiegészítve azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy a német törvények az átlagosnál is szűkebbre szabják a meddőségi kezelések korlátait. Ezek legfontosabbika, hogy noha a máshol érvényes általános gyakorlathoz hasonlóan legfeljebb három embrió beültetése engedélyezett, ezt nem előzheti meg semmiféle szelekciós eljárás. A russiatoday.com internetes oldal idevágó cikkében a berlini Fertilitási Központ vezetője, Andreas Tandler-Schneider, az ország speciális történelmi hátterével magyarázza, hogy a német törvények miért fordítanak fokozott figyelmet az élet védelmére és tiszteletére. Megemlíti, hogy az általuk folytatott gyakorlat éles ellentétben áll például a svédországi szemlélettel, ahol mindössze egyetlen embrió beültetésére van mód, azonban igen alapos mérlegelés során döntenek arról, hogy pontosan melyik embrió legyen a kiválasztott.

Az európai szaporodás-tudományi szakembereket tömörítő European Society for Human Reproduction and Embriology arra figyelmeztet, hogy mindenképpen foglalkozni kell a kérdéssel, mert máris jelentős nyugat–keleti áramlás szemtanúi lehetünk. Miközben a kelet-európai meddőségi központok – akik közül Szlovéniát és Magyarországot említik kiemelten – a legszínvonalasabb nyugat-európai intézményekkel megegyező eredményességet mutathatnak fel, mindezt a meddő párok pénztárcájának kímélésével teszik, különösen ami szükséges gyógyszerek árát illeti. A társaság 20. éves kongresszusán idézett adatok szerint a szlovén meddőségi klinikákon végzett kezelések 36,2 százalékban eredményeznek terhességet, és a magyarországi adatok sem sokkal maradnak el ettől (31,9 százalék), miközben az idevágó németországi statisztikákban mindössze 28,6 százalék szerepel, és a brit orvosok is csaknem pontosan ugyanilyen sikerességi arányról számolnak be. 

Mindezek ismeretében nem kétséges, hogy az egységes Európában immár nem lehet gátat szabni a fertilitási turizmusnak, ezért az európai szakmai szervezet az egységes protokollok kidolgozásán túl sürgetően fontos feladatnak tartja a határokon átívelő egészségügyi információs rendszerek felállítását is, hogy a gyermekre vágyó párok pontosan összehasonlítható adatok alapján dönthessenek arról, hogy az eredményesség és a költségek ismeretében hazájukban vagy más országban kívánnak-e szülővé válni – olvasható a Medical Tribune című lap cikkében.